Szoborvadász akció 1.0

A Diszkoszvető simán meglett, a fák alatt a MOGAAC mellett, szemben a teniszpályákkal. A Tunyaságot jöttem fényképezni, a sportoló fiút találtam meg helyette. Visszamentem a várba, hátha ez van ott, ahol amannak kellett volna lennie, de nem volt. Megnéztem megint a neten, R. Kiss Lenke, alumínium, 1966, végig az összes képtalálatot. Annyit tudok, hogy város, művész neve, évszám és a cím, fénykép nincs róla sehol. Elképzelem a Tunyaságot. Nőt keress, mondja a férjem, pofát vágok, pedig nőnek képzelem, pergola, félmeztelen csaj, feje alá teszi a karját, másik kezével a földön piszkál egy bogarat.
Először az ismerősök jönnek, akikkel összefutok, aztán azok, akikkel nem. Fölhívom őket, nem tudnak semmit a Tunyaságról. Menjek a vasútállomásra, ott van egy alumínium szobor, nő ráadásul. Szakad az eső, Hild tér, egyszerű, ott van középen. Karcsú derék, magasra tupírozott konty, beigazított mozdulat, cseppet sem tunya, viszont az arcán végigfolyik az eső, mintha sírna. A múzeumudvaron körbeül az összes dolgozó, meleg van, hőség, fölpattannak, fogják a párnájukat, nem, ilyenről nem is hallottak, hogy néz ki. Bedurvulok, Városvédő Egyesület elnöke, Önkormányzat Városüzemeltetési Osztály vezetője, városi főépítész. Nem ismeri senki a szobromat, utóbbi megígéri, hogy keresgél még egy kicsit, és visszahív. Visszahívott, közterületen szerinte kizárt, de a Timföldgyár területén elképzelhetőnek tartja, jelentkezik, ha megtud valamit. A Tunyaság innentől esélytelen.
Délután elmegyünk egy régi óvónénihez palacsintázni, évek óta nem voltunk náluk, a férje festő, belsőépítész, ismeri a várost. Sok várost ismer, ő tervezte a Szépkilátás Cukrászdát a Szamoséknak a Svábhegyen. Házi baracklekvárral van a palacsinta, közben motoszkál bennem, eltelt-e már annyi idő, hogy ildomos kérdezni. Eltelt, megkérdezem a Lenkét. Á, a Lenke, mondták, a Tunyaság, mondták. Elkezdett hevesen verni a szívem, ez az! Már hívta őket az Imi, hogy emlékeznek-e valami ilyesmire, de nem, sose hallottak róla, sose látták. Bosszúból beültem a műterembe, ott ültem végig palacsintázás után, és András bácsi cuccait fényképeztem.