Giga-Toblerone, Mega-Legó

Amikor beütött a Ki-Adi-Mundik és Darth Maulok baljós kora, vele csomó cirkusz a komód mögé szorult, szőnyeg alá söpört, napokig a Sithek bosszúja elől rejtőzködő klónok miatt, szent fogadalmat tettem a fiúknak. Megígértem, hogy én nem leszek az az idióta, aki megveszi a húszezres Legót egyetlen figuráért, majd az egész, immár figurátlan szajréval blamálja magát a Vaterán. Mekkora a két kicsi öklöd? Nálunk ekkora a maximum legósdobozból.
Azért sajnáltam csórikáimat, hogy nekik nincsen Yoda, és nem is lesz, hiába van három Obi-Wan. Dömpingárú ugyanis nem cserealap. Akkor kitaláltam, írok flottul Dániába, ímélcímet könnyű találni a neten, hogy ugyan lehessen már kapni egyenként figurákat. Nem zsákbamacskát, amiből megveszel tízet, és nyolcszor a béna idomár meg a szar sellő jön ki. Persze nem lesz levél, mert a Ninjago-k támadásba lendülnek, gyűlik a jég-, kő-, villámnindzsa, letarolják a Star Warsokat. Meg pláne mert a főatyaisten Sensei Wu-t épp időben szerzik meg.
Koppenhágában ődöngök, eszembe nem jutnak Legók, de még a gyerekek se, amikor medveszőrkucsmás gárdista tolul elém egy kirakatban csupa négypöttyös kockából. Akkora, mint én. Nyilván bemegyek. És hevesen verni kezd a szívem, megyek a végeérhetetlen téglalapban a rövidebb szél felé, mert hiába végeérhetetlen, az elejéről látom a végét, nem hiszem el. Űrkapszulák csurig töltve belemarkolható Legóval. Kapsz egy dobozt, mint Multiplexben kólát, úgy választhatsz, kicsi, nagy, és rakod bele a gyémántokat, a csillogósokat. Izzad a tenyerem, ragad rá, hullik szanaszéjjel, jön egy nő, összesöpri, van egy külön fakk a vegyesnek. A többiben fejek, pisztolyok, türkizek, számlapok, ülések, szirmok, amit csak akarsz. A tetejére még beszorítok magamnak egy fekete copfot.
A reptéren meg a Toblerone fal. Mindenképpen vennék, kettő kicsit, mert odavannak érte, odavagyok én is a fognyűvő mézgöbökért. De így, hogy a Erlend Loe Dopplerét nem sokkal előtte, épp Hellesyltben olvastam, hát nem a kicsit. „Soha nem merészkedtem el addig a lépésig, hogy megvásároljam a legnagyobbat. Az okoskodás gátolhatott meg ebben, úgy gondolom. Mindig csak okosan. A kis Toblerone okos dolog. Arról tanúskodik, hogy egy apa gondoskodik a családjáról. Eszébe jutottak a szerettei. Gondolt rájuk. De az óriási Toblerone túlságosan is nagy ahhoz, hogy okos dolognak tűnjék.” Kell, hogy az ember elveszítse a fejét.