Rekviem egy személygépkocsiért

Nem, nem volt családtag, vagyunk itthon bőven, nem kell még valaki, akire figyelni kell. Lesni a kívánságait, rezdülni minden köhhenésére, tapaszolni a karcolásait, nem. Megtankoltuk, aztán hadd szóljon, igaz, nem hajszoltam túl. Csak egyszer versenyeztem vele autópályán, Kőrösre mentem anyámhoz. Kicsit be is voltam szarva, most aztán ziher, hogy lekapcsolnak, de megúsztam, ez meg bírta százkilencvennel. A köcsög BMW-s miatt volt, lehet, hogy nem is BMW, nem ismerem fel az oldalról az autókat, jött végig mellettem centire a pasi zöldalmaszínű Fruit of the Loom pólóban. Cicázott, nem volt kedvem cicázni, inkább leráztam, tisztára GoldenEye, Lajosmizsénél kicsit tovább is mentem, anyám berágott, hogy már rég otthon kéne lennem.
Máskor meg, tavasz volt, és szügyig érő sár, terepeztem vele a telki földúton. Csúszkáltunk a traktornyomban, mint egy sínautó, úgy viselkedett, az irány adva volt, nekem csak nyomni kellett, de rendesen, különben ott ragadok. Néha azt gondolom, akár ott is ragadhattunk volna. Aztán jöttünk haza heten Kishegyesről csomagokkal negyvenhárom fokban, három óra alatt léptük át a határt. Közben soha ki nem hűlő burekot ehettünk folyamatosan, és nem kellett vizes pelenkával hűteni a motort, mint annak idején apám Szarajevónál a Ladát. Hordtunk vele cefrét Boldogkőváraljáról Abaújszántóra. Gyereket az első óvodai napra, elsőst évnyitóra, felvételizni nyolcadikost. Ölelkezések. Megérkezel, elmész, hajszálak tőled, elgurult McNuggets, egy riasztófegyver. Weihrauch, diktálom a rendőrnek, tetszik neki, mennyire vagány csaj vagyok. Volt még egy szerszámosláda, kölcsönadtam, benne maradt, mikor visszahozták. Két gyerekülés. Meg az edzőcipőm, nem gond, jó pár dolgot lehet mezítláb is.