Beszbuszától Jamesonon át egy ablakig

És közben az M.L., a gyilkost olvastam Mártontól. Az úton odafelé szilvaízű italt – Absolute Live Powerfruit, Akasztó – szopogatva, „Én ezt sohasem fogom elolvasni!” – tette hozzá, és kitépett egy csomó lapot a könyvből. Felhajította őket a magasba, az Etika lapjai pedig lassan, szomorúan szállingóztak az asztalokra és a földre, a nagyobb tökéletességtől a kisebb tökéletesség felé. Hol? Csabai kapu 22. De milyen utca? Csabai kapu. A Galéria-Alkotóházban, Aztán elmesélte, hogy az egyik barátja becsajozott, és neki, Molnárnak is okvetlenül meg akarta mutatni, milyen kurva jó nőt szedett föl. Úgyhogy fölvitte Molnárt az albérletébe, ahol ott volt a csaj egy szál bébi-dollban, és valóban remekül nézett ki, csak az volt vele a probléma, hogy Molnár felesége volt. Hazafelé is ez ment az autóban, levettem a cipőmet, és felolvastam a hátsó ülésen, Negyven forint volt nálam, egyszer Dózsa György és kétszer Petőfi Sándor. Odaadtam neki az egészet. Aztán – anélkül, hogy tudtam volna, mit teszek – átöleltem a gyilkost. Ő is magához ölelt, odaszorított a szívére.