Nagyon rövid hatótávolság

A lábam volt a mérték. Leírtam vele egy kört, jó, egy félkört írtam le, és begyűjtöttem, amihez hozzáért. A karom kevés lett volna, az csak az Örkényhez volt elég, Ne beszélj bolondokat, Auspitz. Egy lábnyira már legalább pár könyv volt, az én lábam ugyan minden lábnál hosszabb, bányaláb, bécsi láb, királyi láb, de még így is elég rövid. Az Anyám szeretőjét levertem, az nem számít. Játék a Facebook-on, vannak szabályai: Nemzetközi Könyvhét van, fogd a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki az 52. oldalon, és másold ide az 5. mondatot, ne említsd a könyv címét. Jó ideje használom ezt a módszert, amikor azonnal meg kell tudnom, milyen lesz a fontos holnapom, berágjak-e vagy hagyjam a fenébe, és hogy tényleg van-e ennek az egésznek értelme. Fölcsapni a könyvet, csukott szemmel bökni, nincs más szabály. Most sincs túl sok, csak az 52/5-öt hagyom meg, a többit felrúgom. És akkor képzeld el a szobám. Enyhén átjátszott fehér kanapé, előtte alacsony asztal, az alja polc, tetején üveglap, törpeőszirózsa tükröződik benne a teraszról, a cserépkályhát épp most szedik szét.

Lyukas volt a teste, így semmit nem takart el a hengerelt fal mintájából.

A nyomdaszámlásnak feketét főztünk és nem fizettünk.

Kiharaptak hat gumit!

az emberi szív összeégne, / csak a nyitvatartási idő ad némi támpontot, / ha minden elmúlt kín és gyönyörűség / visszajárna hozzá szerelmeskedni.

Kárpótlásul viszont a malachús elkészítésének harminckétféle módját ismerteti.

Elisabeth azonban még hasonlít is Elisabethre.