Test – Emlékezet

terrakotta

álmomban terrakotta lány voltam,
és azt mondtad, nyílj ki,
és én nem nyíltam,
szép volt bőröm színe,
napsütötte, ilyenre vágytam,
tónusom kandírozott narancsok héjától
sötét mézre vált attól függően,
merről esik rám a fény,
nyílj ki, ordítottad, nyalj ki,
gondoltam, érdes vagyok és forró,
mint a kemence, ahol kiégettek,
mi vagy te hozzájuk képest, karom
csípőmhöz szorul, combjaim
egymáshoz, köldököm csodálatos,
oda célozz, ha van botod,
a helyes kis lyukba,
ahol a legvékonyabb az agyag,
szétcsapod könnyedén,
onnantól nyílt titok, hogy üres vagyok.

/Megjelent: EX Symposion, 2012. 77. szám, Test – Emlékezet/