két hallásgyakorlat

maradjunk annyiban, hogy szimplán becsúszott. idézés az irodának vagy az iroda jogutódjának, vicc. azt meg honnan tudja a postás ilyen szabatosan, hogy is van ez a jogutódos kérdés. egy francokat, postásnéni, a jülov már nem dolgozik itt, sajnáljuk, szori. írja rá, hogy ismeretlen helyre költözött, a bíróság meg feltolhatja, mert tanúkénti idézés a jogutódnak nem lesz a büdös életben soha szabályszerű. ennyi. viszont ki kéne találnunk a megoldást, hogy én ezzel az idiótával ne foglalkozzak többet. úgyhogy megírod a té bíróságnak, hogy ez az ember nemhogy nem dolgozik itt, hanem tudomásod szerint már nem is ügyvéd. jó lenne, mert én el nem megyek, nyomozzák csak ki az állandómat, ha akarnak tőlem valamit, most változtatom épp kéthetente, majd megállapodik végre a jó kis vidéki cím, akkor szépen kiderül , hogy ott sosem vagyok. meg sehol sem. a büntetőt meg le kell zárni addig valahogy, ha nem akar kikapni a bíró a mai barátságos-főnökös hangulatban, így kénytelenek lesznek megoldani pénzes tamás okleveles nagyüzemi konténeres sittszállító és mobil wc-kölcsönző ügyét az én emlékfoszlányaim nélkül
a csípőízületem marhára tombol, az a szar vírus, remélem, nem bénulok le. szerencse, hogy csak a jobb lábam, a bal megy simán, mondjuk így nem lehet simaságról beszélni, ha kívülről nézzük, de belülről jó érezni, hogy az egyik még rendesen működik. a hajam mint egy fürdőskurváé, óráról órára rosszul vagyok magamtól, változtatni kellene valamin, vagy egyszerűen el kéne költözni, sok a nyomás, ettől van minden. legalább a hajamra lenne idő, például átszínezhetném pezsgőszínűre. anyám megnézte az esküvős videót, kérdezte, lehet-e őszinte, majdnem megkértem, hogy most inkább ne, aztán, mint mindig, behódoltam, és azt mondtam, persze hogy legyen. borzalmasan mondtam a köszöntőt, monoton az egész, érthetetlen és élvezhetetlen, és a hajammal is csinálni kéne valamit. én meg se mertem nézni, hiába kérdezik, hogy ugye, milyen szépek. egy barátnőm tegnap telefonált, az anyja öngyilkos akart lenni, nem sikerült, bevitték a pszichiátriára. én meg azt mondtam neki, hogy isteni, mennyire irigylem az anyját, mire kiakadt. de hát milyen barátnő az ilyen, nem értem, mit nem ért azon, hogy rám férne egy kis lazítás, főleg a csípőm miatt.