Arc egy csávó

Vannak az albumos fotók, és vannak az összedobáltak. Csokisdobozban, használt borítékban, pőrén postásgumizva, vagy csak egyszerűen a komódfiókba stócolva. Szeretem a Szerájt a Körúton, hozok el gyakran kaját, a kis adag használhatatlan dobozban, a nagy viszont klassz, kemény műanyagban. Nálam kombinált verzió van, a régi képek abban, amiben a joghurtos padlizsánt hoztam, plusz átkötöm Penhaligon’s lila szalaggal. Át kell kötni, mert túl nagy a kupac, széthullik az egész, ha nincs összefogva, így is elcsúszik néha, de megtartják a naplók. Egyik oldalon a naplók, másikon a régi szemüvegek, egy adag csíkokra aprított papírpénz, Kodak 16 mm-es tekercs, receptes tömb, Löwy Pál, faszén, kovácsszén, mész, cement, festék és építési anyag kereskedés, trágya eladási iroda, Nagykőrös, Tündér u. 21., mind, a fontos dolgaim. Soha, senkinek nem jutott eszébe kihúzni, ne is húzza, csuda egy fiók az, a legalsó.

Ülök a szőnyegen, mint egy filmes klisé, körülöttem fényképek. Nem tudok dönteni, melyik Mamika illik az öt évhez, hülye kérdés, hogy melyik. Mindegyik kéne, ahol áll imádott rózsakertjében ölében velem, és néz meghatottan, söpri a pólyára terített tüll a szirmokat. Ahol nekitámaszkodik a falnak, még nincs tizenöt éves, kezében egy könyv, benne az ujja jelzésnek. Vagy a tétova arc az igazolványképen két rézszínű szegeccsel, és egy vakpecsét. Hívom a legnagyobb fiamat, üljön már mellém, segítsen dönteni. Persze nem arra figyel, hanem, hogy ez itt ki. Meg ez, és ez, röhög, hogy ott hány éves vagyok, annyi, mint te most, kis pofám. Turkál, strand, fecskében egy pali két karcsú nő között feszít. Délceg férfi, sasorr, kihúzott vállak, olajtól csillogó felsőtest, a nagyapám. Ne már, mondja a gyerek, mintha most látná először. Lehet, hogy most látja, mert kerülték egymást, egyik ment, a másik épphogy csak megérkezett. Nézi, aztán a másikat, három-öt-nyolc kép van előtte, mekkora már mindegyiken, arc egy csávó, kár, hogy nem ismertem.