Oké, akkor legyen a…

“A gyakorlatias teendőkre térve megragadom ezt a tengely-dolgot, és félve kérdem (mert mégiscsak kivetítődnek a saját elfogultságaim): hogyan, miként tetszik viszonyulni ahhoz a manysi eredetű lényhez, amely a távoli nyelvrokonoknál eredetileg mang ont volt (és mintha agyagagyarat jelentett volna), majd megkezdte vándorlását az oroszon keresztül (мамонт) a nemzetközi színtérre, hogy azután küszködjön vele a magyar helyesírás minden tudója: most akkor hány darab mö-vel helyénvaló leírni? A hiba ott csúszott be az egészbe, hogy nem a mari ‘obda’ szót vették kölcsön: akkor nem kellene vesződni a súlyos kérdéssel, hogy hány darab mö a szabályos megoldás (tudvalevő, hogy az ‘obda’ napjainkban is vígan tenyészik a tundrában, tisztára olyan, mint a mamut, vihar idején támad, olyankor egész mari települések költöznek pár száz kilométerrel odébb, de a fenevad sohasem hagy nyomokat, mert ha nem is a talpa a szőrös, de a talpa szélén a lábfeje, plusz a földet söpri a szintén szőrös farka).”

Meghívás randira. (A kép egy esős napon ugyanott, a mélygarázsban.)