A kazárok felemelkedése

Semmi nincs, csak a szél. Tépi az ablak előtt a tujákat. Három öreg tuja, észrevétlen száradt el a középső. Nincs szívem kivenni, élő ágaival hajol köré a másik kettő. Mintha féltenék tőlem.

Kefiresdobozban paradicsomot palántált az óvodában a fiam. Diónyi gömbök bólogatnak a muskátli előtt. Leszedem, nem érik már be, olíván pirított köret lesz belőle vagy csatni. Sült zöld paradicsom vs. Ezerízű szerelem forog majd a fejemben, míg készül. A sültet választom, film helyett a könyvet, elején a két nő. Húszas évek, teniszcipő, kólásüvegben szalmaszál.

Megkívánom, bele kell olvasni rögtön. Keresem, nincs meg, ezért szomorú, ha nem saját házában él az ember, hogy mindig vannak hátrahagyott könyvek. Itt stelázsipolcokon pincébe menet, alattuk fehér vászoncsíkról piros virágok lógnak láncöltésben.

A szekrényt alig lehet becsukni, dől ki minden, A legjobb szándékok hullik ki elsőnek. Kilencvenhárom tavasz, az asszony, akivel dolgozom, meg akar halni éppen, tizenkét évvel fiatalabb nála a fiú, még kölök. Megajándékozom a Bergmannal, tudom, szeretni fogja, így lett. Sagan Rejtekutak-át betegen olvastam, párnáról nézegettem hosszan a borítót, oldalára borult, ’40-es Chevrolet. A Yourcenar-t nyolcvanhatban a franciatanárnő miatt szereztem be. Franciául sose tanultam meg, viszont az Egy talányos emberért megérte. Nem kavart nagy port Amszterdamban az a hír, hogy Nathanaël meghalt egy kis fríz szigeten. Caravaggiot innentől figyeltem. Túrtam a polcokat a paradicsomért. Odze került elém, Dunakeringő, sokáig nem tudtam szabadulni tőle. Ha kétségeid vannak, idézd fel, milyen voltál tízéves korodban. Magyar Utónévkönyv, benne három cetli, hogy alakult a fiam neve, Bernát, Valér, Miksa. Az Otthon a világ végén könnyű időszak volt, a Szomorú trópusok nehéz. Ki nem állhatom az utazásokat meg a felfedezőket. Szabó Magda a nagymamámé volt, hiába tartott számon minden kölcsönadott könyvet, a Disznótort nem adtam, telente itt, Pesten hozta vissza az otthoni hajnalaimat. A Waterhouse album maga a szerelem, mögüle kerül elő, amit kerestem. A tetejéről leesik még egy, Hazai nyomta a kezembe, nem derült ki, miért, épp nála volt A tizenharmadik törzs. Koestlernél becsukom a szekrényt, Kazáriában sok a birka, a méz és a zsidó, tizedik századi idézet.

Száműzött könyvek. Ülök a cipősszekrényen, fiam nyila a fejem fölött, és látom, elment a délelőtt.