A virágos gróf, a bolond
Anyukámnak, fiaimnak
Nem mintha előtte tudtam volna, mit jelent. Most viszont már megy: Semper Vireo, örökké zöldellek. Vele együtt tanultam meg, ki közvetítette nekünk halálán túl a sírján is, mert a lelke ezzel volt tele: gróf Ambrózy-Migazzi István.
A fiúk szerint Jedi arborétumban telt az anyák napjánk. Előtte volt egy alighanem felejthető Dobronak meg orchideák. Ha novemberben mész, jó eséllyel találsz majd egyetlen nyílt napot, mikor láthatod, hogyan lesz a semmi kis palánta hófehér porcelánná, és állnak dús virágfejek sorfalat sok száz méteren. Nekünk csak egy pálmás-papayás-mangós füvészkert jutott – az se kevés, ha épp arra készülsz – és egy shoppingolásra lelkesen, bár csekély eredménnyel buzdító soványka bolt valahol a préri közepén.
Még ha nem is Jedi az a Jeli, de vele van az erő. Tamásunkban pláne, ő szegődött mellénk, egy erdésznek imponáló kertész, aki fű-fa-virág ügyében varázsló volt. Mamutfenyők kulisszatitkaiba avatott, friss jegenyehajtást kóstoltatott, és szidta a bélpoklos, de hosszas taktikázással kapun kívül penderített hódházaspárt. Az antik hitrege szerint a királyné gyertyája, Asphodelus albus világította meg az alvilági mezőket, ennek a növénynek legszebb otthona ma is ez a vidék.
Belépünk a fénylő babérbozótba, és a nevető zöld bambuszsűrűségben melegünk lesz a szívünk körül … soha nincs megállás, ősz és tavasz, »még« és »már« szünet nélkül folynak egymásba, ahol minden virág, minden téli napsugár tízszeresen hat, így Ambrózy, és valóban, megőrzött nyíres ligetek, csarabosok, tőzegmohás lápok és vízfolyások, bükkös erdőfoltok, telepített akácosok között, és hangarózsával teleszórt ösvényeken járunk.
Van itt Kína, Japán, Amerika, de Balkán és Kaukázus, mégis a legkülönösebb, hiszen érte jöttünk, a rododendron. Én a sok közül inkább havasszépének hívom. Ambrózy ugyan örökké zöldellő kertet álmodott, mégis ez a bíbor, sárga, narancs, korall és húsvörös özön, amiben érdemes elveszni. Nem csak a fényt, az illatot, a soha, sehol nem látott tobzódást hozzuk magunkban, hanem ennek a szakállas, szeretnivaló embernek elérzékenyítő szavát. … gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.
