Farkasgyepű fölött az ég …hogy nincs is a világon Dánia Ahogy e vadludak nem a múltkoriak már, és a város felett, míg most a szemem ellát, inkább galambraj űzi játékait riadtan, megyek a tévedésből a másik tévedésbe, és bármi azonosság e tévedés egésze, a hídi út is inkább az, hogy tegnap kihagytam egy átlaglátogatást, a néma égi villát, alaphangját, mit a térbe a V alak tár: ahogy ez – múlik minden, múlik ugyan, de ez sincs, céltalan rögzülő változások a felhők, a válók, összetorlók, eztán és azelőtt, a nap, hogy lebukott onnét, ahova feljött, a tér, ahogy lemásolná nem örök időd; csoszogsz bölcselmeden, arra biztat, na, leggyints, mind a vadlúd,…

Mert a Kahlo-t muszáj, azért ment a kettő egymás után. Szívem szerint leléptem volna már a londoniak után. Teli voltam velük, megtöltöttek csurig a lágy, különös-szép képek. Vagy kemények, durvák, nem érdekes, feldobtak, bennük tükröződtem, belém maszatolódott mind. A Kahlo-t muszáj, de így hiba volt, a sorrenden lélekben fordítok, a két táborból oda tartozom, aki a végére hagyja, amire a leginkább vágyik. Children’s Swimming Pool, Autumn Afternoon, 1971. Előző hétvége, Capa Központ, Thirtythree, a MOME Fotográfia Tanszék képzésének elmúlt harminchárom éve negyvenhat MOME alumni fotográfus művein keresztül. A természet és kultúra kétséges egyensúlya, az akkor és most súrlódása, a tudatos és a tudattalan állapotok ütköztetése, remény és reményvesztettség közti ingadozás.…

A haja minden képen még sötét. Az előbb ezeket lapozta, helyszínek szerint stószokba rakta, aztán az egészet be egy nagy költöztetődobozba. Most a kezében van egy kisbaba. Mintha nem az övé volna, nem lehet az övé ekkora gyerek, ráadásul nem akar semmit, nyűgösködik, kúszna el, mikor leülteti, így utazni kész gyötrelem. A pultos nő segít, megtartja egy pillanatra, míg fizet a reptéri shop-ban. Csak egy kis cukorkát vett, Walker’s English Creamy Toffees, kihagyhatatlan. Végül csak elindult a kisgyerekkel. Mezítlábára zoknit húzott fel, a balt ledörgölte magáról rögtön, skót whisky-k közé hullott, nem is lett meg. Már ott, akkor a húslevesre gondolt, amit majd együtt főznek sóskafőzelékkel. Anyja házának konyhája, finom,…

Küzdelem Piros hamu hullott. Nem igazán piros, inkább narancsba hajló mandarin. Nem lepett be mindent, földet sem ért, térdmagasságban terült szét, és semmivé lett. Nem tipikus ősz volt, inkább már tél, a kertekben a levelet elégették rég, a diófáé, ha ég, az kellemes. Egy férfi sétált a temető felé. Velük volt, akik felett a sírok közt elhaladt. A hamut kikerülte. Megállt. Megszólították, lépne odébb párat. Hova lépne, merre, szaladjon el, mit pakolnak ilyenkor, hol van még az elseje. Nem nézett fel, elindult lehorgasztott fejjel. A rózsaszín téglás kriptát kereste, fent kőangyalok néznek a semmibe. Nem tudta, merre menjen. Megborult az út, a kopasz gesztenyék, a föld ott se volt. Leguggolt,…