Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és – amint elfut a Szinva-patak – ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. Fáradt meg együgyű, vagy tán csak jó vagyok s reszketek, mint a fű és mint a csillagok. Lillafüred, tó, csónakok, rejtélyes Szikla, vízesés, dús hegyoldalak, József Attila, függőkert, földön füves versek. Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos,…

Sokáig azt se tudta, hogy létezik. Pontosabban már a könyvben feltűnhetett volna, de nem. A film hozta meg az áttörést, ahol pénz híján egy időben szinte alig ettek mást. Likőrt is csináltak belőle, aztán eladták, hátha az jelenti nyomorúságukra a megoldást. Kumquat, azaz kumkvat. Más néven Fortunella, nyilván nem véletlen, valami isten áldotta teremtés. Megint más néven arany narancs, ott van benne minden, amit elvár az ember az élettől. Nem bírta a túl édeset, úgy szerette, ha marad a szájában egy kis keserű. Sötét, aprócska boltban talált rá a téren. Koriander, kapor, szárított zeller keveredett friss pitével. A tonkababot csokoládészívnek hihette bárki. Hosszú, lapos agár hevert a polcok előtt. Olívát…

Tavasz a mi szezonunk. Főleg akkor születünk, és páran találunk magunknak kedvünkre való névnapot. Van, hogy a végére annyira összesűrűsödünk, csak győzzük kitalálni, most épp kit ünneplünk. Aki például télen, Mikulás táján stabilan Miklós, hogy legalább évente egyszer második neve is használatban legyen, ilyenkorra kiderül, hogy mégiscsak Nimród. Horizonttámaszték egyterűvel. Miután végigszimatoljuk Óvár környékén az összes esélyes susnyást, de konokul semmit, egyetlen szálat se találunk, a szombati piacon kiderül, hova is tűntek. Tömegével gyöngyvirág- és törpefejek. Carnuntumi túra immár másodszorra, ezúttal a kellevél tálat lopom, Marcus Aurelius-módra megcsinálom itthon, római főhadiszállássá változik tőle az otthonom. Sziesztaképpen az Elmélkedéseken gondolkodom. Bánatos-bús sztori, Károly és Zita Eckartsauban. “Engedhet az erőszaknak, attól függően,…

Anyukámnak, fiaimnak Nem mintha előtte tudtam volna, mit jelent. Most viszont már megy: Semper Vireo, örökké zöldellek. Vele együtt tanultam meg, ki közvetítette nekünk halálán túl a sírján is, mert a lelke ezzel volt tele: gróf Ambrózy-Migazzi István. A fiúk szerint Jedi arborétumban telt az anyák napjánk. Előtte volt egy alighanem felejthető Dobronak meg orchideák. Ha novemberben mész, jó eséllyel találsz majd egyetlen nyílt napot, mikor láthatod, hogyan lesz a semmi kis palánta hófehér porcelánná, és állnak dús virágfejek sorfalat sok száz méteren. Nekünk csak egy pálmás-papayás-mangós füvészkert jutott – az se kevés, ha épp arra készülsz – és egy shoppingolásra lelkesen, bár csekély eredménnyel buzdító soványka bolt valahol a…