-
Menedékházat menteni
Nagymamám halni készült a Csengeryben. Nap mint nap bent voltam nála. Megfésültem gyönge kis haját, végigtöröltem langyos törölközővel a mellkasát. Vágtam barázdált körmeit, tenyeremmel fogtam fel az álláról lecsorgó joghurtcseppeket. Az utolsó délelőtt kitoltam a szűk teraszra, ahol én már nem fértem el. Jázmint vittem neki, mikor nyújtottam, nyitotta a száját felé. A következő nap mentem volna megint, de már nem volt kihez. Mentem volna fésülni, törölni, etetgetni szépen. Másnak ez nehéz ügy, nekem könnyű. Félelem, viszolygás nélkül. Használnom kell ezt a könnyűséget. Jóra fordítani, valaki javára. Dajkáltam magamban, hagytam kifejlődni. Mire kész lett, úgy hívták, hogy Hospice. Tíz éve történt. Azóta eljutottam a muskátlis-rózsavirágos Kenyeres utcáig. Részem lett. Ha…
-
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat
A Webernek tetszett a hajnalom. Pedig csak teregettem, köntösöm zsebében telefon. Minálunk úgy lehet mosni, ki kell érte menni a házból. Mikor ide költöztem, féltem, sőt utáltam, hogy oda a komfort, leugrik az ember a jó melegben, aztán mos, itt nincs sansz ilyesmire. Hiba volt félni, mert nem hogy kibírtam, de megszerettem. Főleg december hajnalon. Mikor mellen vág a hideg. A tested még ágytól meleg. Kimész, és letüdőzöd a telet. Hó, kéményfüst, megfagyott pára. Fenyő és fényes ablaknégyzetek. Fázni kezdek. Csinálok gyorsan egy képet, máskor hármat-négyet, most elég az egy. Megőrizni éppen. Komplett vintage karácsonyi képlet. Régi telek kúsznak be nedves pulóverek, vizes pólók, nyirkos alsógatyák elé. Teregetek úgy, hogy…
-
Öngyújtó, illatszer, nyakkendő elé
Harminc év van köztünk. Idén még fiatalok vagyunk, jövőre fordul a kocka. Megöregítenek minket a nyolcas végű évek. Hiába, mi úgy is szépek leszünk együtt, a nyolcvan meg az ötven. Ma ünnep van, köszöntünk. Apám nem szereti, ha ünneplik. Ne legyen semmiféle cécó, és tárgyak se kellenek. Maradjunk annyiban, hogy itt a mandarin-illatú december, örüljünk ennek. Valamit azért adok. Olyat, amivel nem nyúlhatok mellé. Márait. Ugyan az összes a kisujjában van, de hát mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud. Boldog születésnapot, apu! Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és…
-
Szívtelen génjeim
Nálunk folyton bebaszik a ménkű. Nem tudom, másnál hogy megy, vannak talán immunis családok, szerencsén vagy min múlik ez. Nem adjuk magunkat olcsón, és drágán fizetünk. Ha már történik valami, történjen rendesen, úgy van velünk a jóisten. Néha már egy ló is szívesebben lennék, ló, tehén, kisbirka, mindegy, lehetne akármilyen lábam, csak ne kettő, négy, az pont elég. Több semmiképp, kis, fekete bogárrá változni nem túl eredeti. Ló, az tényleg jó, legfeljebb billegek kicsit, ha a rendszerből az egyik kiesik. Vonszolom magammal a sztorit, instabil patella, akár egy finom, latin tánc. Pedig még véletlen se tánc, ha valamire hasonlít, az inkább Bosch Szénásszekerén a Pokol. Kicsavart test és életek, ezt…