Beszélnünk kéne egy helyről. Könnyebb így, hogy négykor már sötét van. Ma valakiben itthon fölmerült, mondjuk meg sorban, ki, hova menne, ha most elmehetne. Volt, aki Afrikát tűzte ki célul, a Karl May-függő Amerikát. Én azt, hogy hagyjuk az egészet, minek játszani ilyesmit. A másfelé vágyás veszélyes üzem. Szép, sima renden fordíthat egyet. Elmesélem, hogy jártam. Volt tehát szép, sima rendem. A régihez képest egy új világ, ami apránként épült körülöttem, bennem. Nem állt még az egész, de voltak csúcsai, kedves kis ablaka, ahol kinézhettem. Képzeld, még vitamint is szedtem, D-t magnéziummal és K-val, szabályszerűen. A csukamájolajról se feledkeztem meg. Kaptak a gyerekek is reggelente csillogó, vajsárga kapszulát, pedig előtte…

Csomagtartó lefejezte rózsák között egy büdös kis krizantém. Meghasadva, feje tetején. Üres székek politikája. Házam, hortenziám ilyennek szeretném. “You talkin’ to me?” Elfeledett holmik boltjai. Arsenal Till I Die – egy álom válik valóra a bal felső sarokban. Kicsit amerikás, mégis nagyon angol, már-már új-zélandi. Békd bínz forevör. “Volnánk fehér sirályok, édes, a gyors habokon!” W.B.Yeats Az egyik tető alatt egyszer majd megtalálsz. Kutyám lesz és kávém és semmi más. A legvégére kellett, hogy beboruljon. Gurulós bőrönddel megállni egy percre, egyedül, egy visszanézésre.

Ma láttam egy embert, aki dúsgazdag volt szerintem. Volt rajta egy aranygyűrű, és három fagyit tartott a kezében. Olyan vagyok, mint Az utas és holdvilágban a Mihály. Már egy évvel diktátorabb lett. Az lenne a kívánságom, hogy én legyek a halál. Benne korog a vér a térdemben. Egyébként minden emberi élet egy film. Itt mérgezték kutyával a kolbászt. Heroinnal vagy mivel megy a repülő. Kultúrember könyvvel a kezében bicajozik, nem telefonnal. Az ősi sejt miért olyan nagy ügy? Egy anyaféle ember. Lehet, hogy szőke nő. Bakancs formájú természeti dolog. Órabérnél az a fontos, hogy minél tovább menjél vécére. Hatvan évesen ki hal meg? Senki. Legrövidebb út van, de leghosszabb nincsen.…

Kinyílik-bezáródik előttem rendre egy ország. Csiki-csuki, így játszik velem. Beleszerettem huszonegy évesen. Mikor először a földjére léptem, bűbájos öreg föld, tudtam, innentől közöm lesz hozzá időtlen. Pedig akkor még hátravolt az igazi szerelem. Pár nap, és előkerült az is. Hogy az előző életek verzióhoz köthető-e, talán igen. Különben nem lenne az a meghatározhatatlan, konstans remegés belül. Nagy-Britannia, mikor fölmerül. Mindegy, mely vidéke, mindegy, nő vagy férfi, mindegy, hogy vesepuding vagy Brexit, nekem bármiként jöhet. Sőt, megyek én, ha egyet is füttyent. Játszik velem, de nem, vannak játékhoz hasonló végzetes dolgok. Hív magához, aztán elenged, hagy a fenébe. Lassan harminc éve, hogy ezt csináljuk. És marad ott mindig egy rész belőlem.…