Az ördög egy foltos kutya

Mottó: “És most – mondta Rol, a mágus -, ha akarod, megidézem neked Casanovát.” /Fellini/

November közepén kutyás szobrokat szedek elő illusztrációképpen, milyen, amikor kutyába vesznek. Az állatok felől közelítem meg, lihegnek, kapkodnak, kiszaggatják a harisnyádat. Teszek hozzá egy szomorú nőt, és belekeverem a végén még a sorsot is. December harminc, megyek Izsákra Jackrussellhunting úrral találkozni. A kettő között ugyanis megnézek egy filmet, Belle és Sebastien. A könyvet pár nappal korábban találtam meg, még lomtalanításkor gyűjtöttem be, tizenkilenc forint, a fiúk még nem olvasták, föl se tűnt nekik, hogy van. Titokban loptam ki az ebédlőasztalra mozi előtt, meglepetés, mire hazaérünk.

Bájos film, helyes kis árva kölök, szagtalan kutya, friss volt a nachos, a tetején jó sok jalapeno. A végefőcím közben, mikor futott a Belle a hóban, csak úgy mondtam, mintha nem én mondtam volna, kéne nekünk is egy. Rögtön kapcsoltam, itt abbahagytam, Az elveszett hangyák völgyétől folytattam. Máskor nem hallanak meg semmit. Képernyőközelben még annyit se, most viszont fölordítottak, gázoltak át a kukoricán, kisakkozták egyikük legközelebbi születésnapját, este az apjukat ajándékkutyával fogadták, hogy majd azt kérnek.

Tulajdonképpen nem rossz ötlet, mindkettőnknek hasznára válhat. Itt elő lehet húzni a kalapból, cukiságra egyel több variáció a fiúk mellett, amott meg leshetnek együtt disznózáson vagy akármin, mert jó mindenre, követ meleg nyomot, rókát túr fel, és visszahozza a fácánt. Egyelőre megy a harc bennem, képtelenség, hogy eddig a macskán túl nem volt élet, aztán egyszer csak valaki úgy oszt lapot, hogy elém lök egy kisállatot. Megfogadtam viszont, kutya ide vagy oda, gazdi sose leszek, azt pedig ügyesebben válogatom meg, mi az, amit magamnak szövegeléssel megidézek.