Az Örökké-valóságon át hajtani
Egy elutazás. Legszínesebb verzió.

“Én minden tavaszomat a napnyugtákból merítem.”

“– Ó, Mr. Warren, milyen boldogító a zoknija!
– Boldog vagyok, hogy tetszik magának – szólt a költő, és merengve szemlélte a lábát. – Úgy rémlik, sokkal fehérebb lett, amióta felkelt a hold.”

“Átvette a virágot, és aztán hallottam … mert az ajtó nem volt egészen becsukva … hallottam, amint végigmentem a folyosón, hogy azt mondta: „Tisztaság és illat, a tisztaság illata és az illat tisztasága!” Isteni volt!”

“Mind a két férjem megmérgezett.”

“– Maga is fölfedezte a Természet mágikus szívét? –”

“Már láttam magam az Örökké-valóságon át hajtani egy időtlen taxiban.”

“Legyünk gyöngék, légy gyönge, Jug. Sokkal kellemesebb gyöngének lenni, mint erősnek.”

“Olyan volt, mint egy nagyon értelmes majom, aki még a sárga selyemruháját is maga készíti, banánhéjból.”

“– Én sose viszem el a kislányomat, ha sétálni megyek – mondotta. – Arra szoktattam, hogy szép csendesen üljön a szobámban, míg haza nem jövök. ”

“Van abban valami nagyon bizalmas, ha ketten bújnak egy esernyő alá.”

“– De hiszen az nyolc kilométer! –”

“Elértünk egy fehér útjelző táblához, mely kérve kért bennünket, hagyjuk el az országutat, és térjünk rá a mezei gyalogösvényre, ámde ne tapossunk le több füvet, mint amennyi okvetlenül szükséges.”

“– Amennyire olvasmányaimból látom – mondta a Progresszív Hölgy –, nem valami mélyek azok a kutak.”

“– Szeretem az erdőt – mondá a Progresszív Hölgy, és szomorkásan mosolygott maga elé. – Az erdőben felborzolódik a hajam, mintha visszaemlékeznék ősi vadságára.”

“– Tudja-e, hogy van itt egy férfi, aki valósággal a légfürdőben lakik? – mondta egy hang. – Hónaljáig beássa magát az iszapba, és nem hisz a Szentháromságban.”

“– Még sok ilyen kirándulást kell tennünk! – fordult hozzám Herr Erhardt. – Az ember olyan jól megismeri egymást a szabad levegő egyszerű és keresetlen körülményei között … osztozik egymás örömeiben … barátság támad a szívében.”

“A probléma mindig csak az, hogy hol kell abbahagyni.”

Katherine Mansfield Egy csésze tea valamint Naplók, levelek című könyveiből az idézetek.