Bét Kneszet a Rumbachban

Ugye hogy nem lehet élve sehol ilyesmi. Mint a Móricka, olyan vagyok, mindenről Tandori jut eszembe, és fordítva, Tandoriról eszembe jut minden. Neki az jutott eszébe, ami most nekem, hogy Egy regény hány halott… A Károly körútra mentem, nem találtam parkolót, ezért a másik oldalon próbáltam, a Dob utca környékén. Már a harmadik kört tettem, mikor észrevettem, gyanús. Fehérmurvás foghíjtelek, beálltam, és visszasétáltam, nem érdekelt a Körút, hogy elkésem. Sokszor mentem el az épület előtt, mindig zárva láttam, súlyos lakat, még arra is emlékszem, pedig az nem hiszem, hogy volt. Gyanús, mintha mozgás lett volna a kapuban, odaérek, hát tényleg nyitva van. Régóta szerettem volna bejutni, nem tettem érte semmit, elmentem, mondom, az épület előtt, és csak vágyakoztam, de azt csináltam, mint sokan. Hogy á, biztos nem lehet, azt nem nyitják ki soha, be van deszkázva, lejátszottam magamban. És úgy is jártam, ott van előttem, de még csak egy jó gép sincs nálam, hogy megörökítsem. Valamikor majd kölcsönkérek egyet, és bent töltök egy egész napfényes délutánt, míg el nem tüntetnek onnan minden poros holmit, nekem ez, Rumbach, mondja a Doktor, neki ez végszava. Ó, ő az öreg Toldi a Dob és a Rumbach sarkáról, a Fusera boltjából. Jó, mondja, hogy nem lápaernyő lettem, de hát ő az x-et és az y-t mindig beteszi, egy társát lámpának készítették el, medve alakú lámpának, ez az egyik variáció, és Dömi az „y”-t mindig bemondja, hát az „xy” az sok lenne, de tényleg nem tudom, ki volt ő, Ernő volt a beceneve, hát Lámpa Ernő… az lett a Fuserának abból a munkájából, Lámpa Ernő lett… Brumikám, te csak örülj, mondja a Doktor, hogy nem Lámpa Erna lettél pl., mert a Tradi akkor éjszakánként, mikor a Szpérót infrázzák, a büdös gatyáját a te burád alá rakná, ugyanis az is a Fuschera lámpaernyője ott a Medveszekrényen! Ezt mondja mind a Doktor, nem én.