Hétköznapi vasárnap, langyos az egész, még csak baj sincs, a fiúk is mennek ki maguktól szépen, elég egy kardigán, tavasztájt leegyszerűsödik minden. (Feldobna egy fagylalt, alul mandulagrillázs fahéjjal, fölül meggyes csoki, édes, keserű miszlikek roppannak, miközben a napos oldalon andalogsz, dehogy andalogsz, főleg ebéd előtt nem, hogy jut eszedbe ilyen.) Karikázom a főtt krumplit, nem szortírozom, egyenesen a tepsibe hullik, nincs rend, csak rendszer, felváltva nyúlok hozzájuk, maszatos a krumpli, sós a kolbász, tojásos a tejföl, más ízű az összes ujjam. (Szegfűszegillat a félkész meggyleves miatt, durva szegfűszeg, mint az angyal buggyos segge, egyszer volt ajándék, adtam is, kaptam is, adnám megint, százszor, ha lehetne.) Kétszer két figura a konyhaablakban,…

Kemény István: John Anderson éneke Ez itt a mennyek országa, szívem, egyetlen üres barlangterem, sok-sok finom por, egy-egy finom toll, nem maradt nyom nélkül semmi sem, itt volt a trónus, itt volt a kórus, a levegő tiszta, a két fáradt fölösleges szkafander leválhat, le is válnak és elhevernek. Ez itt a mennyek országa, ilyen, nyugalom volt mindig ezen a helyen, a nyomok egyszerű élet nyomai, nem volt itt rablás, barbár itt nem járt, a falakon semmi, csak állatok, őzek, bölények, szarvasok, derék vadászcsaládok élnek itt nem egyszer évezredekig, alig hoznak be csontokat. Vidám életünk lesz itt, szívem, ezen az otthonos, szép helyen, ott áll a senki, itt néz a semmi,…

Születésnapra Joyce-t kaptam, fiamtól az Ifjúkori önarcképet. Ráadásnak volt benne egy Cartaphilus levlap, rajta J.J., karjai pálcikák, bambán előre néz nagy, félrebillentett fejjel. Kabátja átmenet a háziöltözet és a zakó között, rézsútkockás, borostyánsárga. A hátára firkáltam pár megőrzésre méltó mondatot: “Az este szaga úszott mindenfelé, a falusi felásott földeké, ahonnan répákat húzkodtak ki, és meghámozták és megették őket. (…) Az egyik egy rongyos flanelmellényt próbált a bordáira erősíteni, egy másik monoton hangon panaszolta, hogy a szakálla bennragadt a gyom sűrűjében. Nyáltalan szájukon együgyű locsogás kelt, amint lassan sustorgó körökben keringtek körbe a mezőn, erre- arra gyűrűzve a gyomokon át, hosszú farkukat maguk után vonszolva a zörrenő bádogedények között. (…) Ha…

Egy kisfiú volt nálunk. Szőke kisfiú, unatkozott, nyakába akasztotta a gépemet. Körbejárt, kattogtatott. Oda se figyeltünk, észrevétlen, mint egy simlis fotóriporter, úgy settenkedett. A végén rászólt az apja, a lencséhez ne nyúljon, még összemaszatolja. Erre a fotelba vágta, tovább nem érdekes így, hogy nem lehet titokban. Inkább ment a kölykökhöz, szembekötősdibe oltott bújócska, abban több kurázsi van. Néhány hét után SD-kártyán képeket kerestem. Ahogy végigpörgettem, egy adag ismeretlen tűnt föl. Először azt se tudtam, hogy kerültek oda, aztán rájöttem, a kissrác fotóit találtam meg. Szép a sok idegen az enyéim között, mindenféle rontott felvételek. Csak bámultam, az én világomban ő mit látott érdemesnek. Kötélkorlátot például. Jó kötélkorlátomat, egészen friss szerzés,…