citromfa, kékben

bírom, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy kitalálom. amikor lesz benne egy prücök, amiben megbotlik a színről színre felépített akármi. meglepődöm, és örülök, hogy dolgoznom kell: alkalmazkodni. mint amikor elrontod az utat, másfelé mész, és a dzsípíesz újrakalkulál. gondolkozik egy darabig, hogy csinálja. gondolkozik, aztán, mintha semmi sem változott volna, megy tovább minden az átírt, sárga háromszögekkel kirakott vonalon. közben jut egy félrenézésnyi idő, az arcára nézni annak, aki melletted ül, észrevette-e, hogy elszúrtad. kezedben egy haragoszöld, dús, kemény, pici zellerhajtás, máskor egy citrom a fáról hajnalban a nyugati téren. újra kell tervezned, ezt nem úszod meg, az útvonalat, changed traffic situation, kíváncsi vagyok, mit talál ki ez az okos gépezet; kitalál, átvisz a margit hídon, öt perc se volt, és minden helyreáll.