Elmeháborító

A MC Caféban van egy kedvencem. A duplacsokis se rossz, fifti-fifti alapon tészta és krém, irtó tömény, harapod, nyomul ki a fogad között a hűvös feketeség, jobb, ha nem nevetsz ilyenkor. Forró kapucsínóval izgalmas kombó, falat hűvös cucc, rá a forró, ott olvad el, akkor, egymásba. Egyszer vittem haza, két monstre kocka, melanzs/eszpresszószínű csini papírdobozban, volt súlya. Egész délután a duplacsokisra gondoltam, hogy van sajátom, a legjobb az lesz, hogy itthon, kényelem, fotel, laptop, láb fel, csönd, nyugi, este. Minden stimmelt, itthon, kényelem, fotel, laptop, láb fel, csönd, nyugi, este, csak a villa szaladt túl könnyedén. Könnyedebben, mint eddig bármikor. A jó kis szalonnás csokikrém habos ragaccsá, a tónusos tészta szivaccsá vált szobahőmérsékleten. A triplacsokis keksz nem csinál ilyet, nem ver át, nem transzformálódik. A belseje mindig ragacsos egy kicsit, a fehér csoki szelídre sül, a tej szétolvad, a fekete még durvább lesz. Néhány napja a csajokkal vacsoráztam, egyikőjük elmeháborítót sütött, hozott hármunknak hat szem prototípust. Tisztára, mint a triplacsokis a MC Caféban. Itt van: 1 pohár liszt, 1 csapott tk szódabikarbóna, 1 nagy csipet só, negyed pohár kakaópor, 10 dkg vaj, fél pohár barna cukor, negyed pohár porcukor, 1 közepes nagyságú tojás, 1 kk vanília aroma, 1 csapott tk instant kávé, összesen 20 dkg fehér-, tej-, étcsokoládé. Összekever, kanállal gombócok, nyolc perc alatt kisüt, hátradőlés, mehet.