Ez elmegy vadászni!

Az utóbbi hetekben körül vagyok pakolva vadászcuccokkal. Még ha szőrös laposüveg vagy Holland & Holland, de könyvek. Csupa könyv meg jegyzet, plusz tesztkérdések. Az elején úgy volt, hogy én is megyek, aztán meggondoltam, fogok én állni a hidegben. Ahol még a bélelt gatyámat se húzhatom fel, mert kívül nejlon. Na és akkor mi van, hát surrog, és elriadnak tőled a vadak. Ezen röhögnöm kellett, ülök fönn a lesen, figyelem a sötétet, hogy meglátok-e benne valami még sötétebbet. És akkor egyszer csak keresztbe rakom a lábam, mert pisilni kell, rohadt hideg van, megzizzen rajtam a naci, és leordítják a fejem, hogy lehetek ekkora állat, most riasztottam el egy őzet.

Vagy szarvast, koronás trófeával, ki se mondom, trófea, soha nem nézek többet egyre se. Beleolvastam, csak úgy vaktában a vége felé, meddig kell a szarvasfélék fejét kifőzéskor a vízbe meríteni, és az egyik azt mondja, a bé, hogy a szemág és a jégág között legyen a víz szintje. Forr a víz, bugyborékol, és megy bele a szarvasfej szemig. Most mindegy, hogy melyik válasz volt jó. A vadhús persze attól még a kedvencem, megyünk is ünnepekkor enni, én ugyan nem csinálom meg. Egyszer nyulat igen, Nimróddal lőtték meg, figyeled a fiam nevét, kimentek apámmal a határba, és lőttek hipp-hopp orvul nyíllal egy nyulat, hazahozták, megsütöttem. Előtte persze volt pácban, Rogernek neveztem, míg ázott, aztán vagy ezt bosszulta meg, vagy csak úgy, de annyira kemény lett, hogy ehetetlen. Hiába szeretem, ugrik a nyúl meg a többi is számomra, miután legalább húsz kérdésen át tobzódik a húsban kacsapestis, lépfene, tularémia.

A barcogóteknő viszont jó hely, eléggé megtetszett, hátra is lapoztam a helyes megoldásért, de csalódtam. Mert az volt a legszebb, hogy a tehenek ebben fekve várják a bikákat, helyette, hogy a dámbika által kapart mélyedés, amelyet szaganyagaival (vizelet, sperma) jelez. Ha megvan a vizsga, enyém a könyv, ennyit elértem, addig meg keresem, legyen azért bennünk valami közös, ha már elpuskáztam a tanfolyamot. Motesíky Árpád, Álomfejtés vadászoknak és vadászfeleségeknek, megvan. Gondolkoztam, hogy ez akkor én vagyok, a vadászfeleség, vagy vadásznőt értenek alatta, esetleg nővadászt, de az megint más. A legegyszerűbb, könnyen álmodható és meglehetősen hatékony verzió gyepen heverészni (kívánságaid teljesülnek), elég masszívan el kell kerülni viszont a serétet (nyomasztóan nagy szerelem vár rád egy falusi lánnyal), de a csalit is simán bukós (a titok jele, és csak a jó szimatú vizsla tudja megállapítani, hogy hol, és mi minden rejtőzik). A francba, tyúkjaink már vannak, most majd jöhetnek (rám) a hajtóebek.