Ezek az ingerfüggők. Ezek a figyelemfóbiások.
/Chuck Palahniuk/

Csak, hogy lássák őket, csak, hogy látsszanak. Meglátnak valami szépet. Elolvasnak valami ocsmányat. Zene, egy széjjeltépős zenét hallgatnak lefekvés előtt. Ezt föl kell rakni. Fölrakják. Pakolják ki a képeket. Folyók, partok, hegyoldalak. Mert elutaztak. Folyók, partok, mert ők meg maradtak. Gyerekszemek. Bájos, drága kicsi lelkek. Hogy lássák őket, hogy észrevegyenek. Idézetek. Végső soron macskák. Félnek az egyedülléttől. A csöndtől, csendfóbiások. Félnek, róluk beszélnek, beszéljenek úgy róluk, hogy másról beszélnek. Félnek, megszólítják őket, és nem maradna más, mint dadogás. A bot, a kő az csonttörő, és a szó is rohadtul tud fájni.