hopp, egy verhovina

Megyek, mindegy, hova, belváros, Nádor utca, a tükörből látom meg, teszek egy jó nagy kört, hogy vissza tudjak fordulni, aztán még egy felet a parkolóhely plusz egy gyors fénykép miatt, közben eszembe jut a cikk, de mi is van azzal az ócska szovjet kismotorral, ott hajtotta a Sági az utcánkban, a Sági bádogos volt, és mindig fokhagymás, köményes-fokhagymás kolbász szagú, a Virág Zolinak meg Schwalbe-ja volt, de úgy hívtuk, hogy svárbi, a motort, a Virágnak nem volt rossz szaga, sőt jó, az optikusnak nem a szaga volt a lényeg, a város egyetlen, ijesztően pökhendi optikusának, aki levette az én szemüvegemet, undorodva forgatta a kezében, távol tartotta magától, úgy nézte, és mosolygott, hízelkedett, mint a farkasok szoktak, hogy itt majd találok újat, szépet, mert már épp ideje lecserélni ezt a Verhovinát.