K. und K.

Lassúság, erre készült, fölkészítette magát, gyakorolt, elolvasott mindent a témában. Tervbe vette, hogy szétszálazza az elmúlt időszakot, annyira zűrös volt, annyira körbeszőtte a bizonytalanság. Vett egy halványkék füzetet, amit később egyáltalán nem használt, pedig azt hitte, feljegyez majd szavakat, nyilakat indít belőlük, és eljut majd valahová. Tollaslabdázott, ha kellett, és elnyalt pár fagyit. A kémény árnyékát kereste, amikor izzani kezdett a póló a mellkasán. Teljesen érdektelen hely volt, mégis felfedezték, de nem láttak bele, mert csak egy kölyköt szalajtottak érte, hogy jöjjön már. Nem volt éhes, evett. Keveset beszélni se volt könnyű. Vincent és Julie játszottak a medenceparton, ez egy darabig lekötötte, a meztelen előadás. Kitartott hajnalig a forróság, hiába voltak fák, mintha épp a fák csinálnának hűvöset. Ahogy a megfeszült csípőre engedte magát, egy pillanatig nem érezte a ház dohszagát. Aztán rögtön a zavar, mely érintés pontatlan, mely testtájak kihez tartoznak. Megesküdött volna, hogy a tengert hallja, a vijjogást. Mit tudja ő, hogy a sirályok éjjel csöndben vannak. Egyre kevesebbet tud, mióta nem kell tollaslabdáznia, és újra gyorsabban tekerhet. Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között, ezt az egy mondatot jegyezte meg. Van, akinek most kezdődik el; váltólassulás futás helyett.