Másképp kerek

A figyelem tűnik fel elsőre, hogy különösen figyel az emberre. Valódi figyelemnek látszik, mintha érdekelné körülöttem minden. Nem kapcsolódik hozzá további, a kérdés csak arra vonatkozik, amit meg szeretne tudni. Úgy kérdez, mint egy kisgyerek, tisztán, nagyra tágított szemmel. Kizárt, hogy annyira bámulatos lennék, amilyen odaadón néz, kedves mosollyal, szelíden.

Ha tud, szóljak, és segít. Még mindig nem érzem, hogy lenne mögötte egy kis sunyi. Egy kicsike mást akarás. Azt gondolom róla, jó. Nem vagány, nem lenyűgözően magabiztos, nem elképesztő, mi mindent tud, amivel aztán kérkedik, szimplán jó. Mindennél többet ér, akár egy meleg tenyér a szíven.

Pontos így. Tenyér. Mindegy, hogy svéd vagy thai, fekszel mozdulatlan, körbejárnak és megérintenek sorban. Nem várnak viszonzást, nincs adok-kapok a rendszerben, pedig kitárul szabadon a tested. Gyerekkorodban nyúltak így hozzád, végigsimítva hosszan, utoljára akkor nem érezted, hogy ha nem mozdulsz, önző vagy. A masszőr profi a témában, ez a másik tenyér viszont spontán készséges.

Nem csodálkozom, amikor kiderül, meleg. Innen tehát a megnyugvásféle, amit a közelsége jelent. Felbukkan néha, én pedig örülök valaminek a határán, ahol semmi sem ugyanaz, és mégis, ahol az élet másképp kerek, ahol bármit el lehet mondani. Meghallgat, csöndben figyel, felém fordulva teljesen. Mintha tényleg érdekelném.