Milyen jó nékem lefeküdni
Nekem sosem volt kendőm. Most lett egy szürke. Mert mindig szürkében vagyok, hogy illjen hozzám, hát szürke. Elszórt kis színes szívek, nekik örültem főleg. Szívből jött szívekkel igazi az ünnep.
Hogy sosem volt kendőm, azt úgy értem, az ágyamba nem hurcikáltam ilyesmit. Se alvóállat, se semmiféle kacat. Most a semmiről beszélek, más kérdés a senki. Mert az nem volna igaz. De nem, hurcolni őket se hurcoltam.
A semmi, az a plüssök elsősorban. Nem voltak mellettem kismackók, Moncsicsik, elefánt. Se baba, se nyúl, se kendő. Nyilván ettől lettem ilyen. Meghatározza az embert, hogy mi van vele alvás közben.
Rajtam most dunna van, lágy pehely. Mióta a fiam kinőtte. Tőlem örökölte, még Szegeden kaptam, hátha megmelegítene végre. Elnyílt orgonaszínű, ha fehér a huzat, lehet sejteni. Úgy vesz körbe, mint egy fél élet. A legeslegjobb részek. Dunnán túl most a kendő a lényeg.
Lett egy szürke kendőm. Miután éjjel az autóban ajándékba kaptam, itthon az ágyamra dobtam. Későn feküdtem aznap. Mellé dőltem, az arcomhoz húztam, jól estek a szívek. Hímzettek, mintha élnének.
Másnap indultam, válogattam magamra direkt sokféle szürkéket. Hogy illjen hozzám a kendő. Lehetne sálnak is mondani, össze van varrva, végtelenítették. Belebújtam, jól néztünk ki együtt. Akkor megéreztem, finom illata volt, és annyira gyöngéd, mint egy nem várt ölelés. Nem bírtam utcára vinni. Nincs helye mások között. Visszatettem oda, ahova először.
Azóta így alszom, mint sose. Magamhoz húzom, finom szürkéjét babrálom, a szívek öltésein játszom. Regrediálok. Új, de nem idegen érzés. Mintha várna valaki, rágondolok néha napközben. A nyugalmára, az otthonosságra. Nélküle talán félni kezdenék. Így meg jó. Ha úgy tetszik, Szép Ernősen.
Milyen jó nékem lefeküdni,
Eldúrni magamat az ágyban,
A párnák halmait ölelni,
Míg a szender havaz be lágyan.
Óh istenem, de jó aludni,
De jó is elaludni nékem,
Elveszni a piszkos világról
Mint este a felhő az égen.
De jó nem hallani fülemnek,
De jó nem látni a szememnek,
De jó nem tudni a fejemnek,
De jó nem fájni a szivemnek.
