Mit tudom én

Az a nő, te, behalsz tőle.

Olyan, hogy fölszalad benned rögtön a pumpa, le vagy zsibbadva, hőség, beszívtál, mit tudom én, akkor is kicsinál. Nem tudsz hozzá eleget inni, hogy elviseld.

Vagy le kéne lépni, elhúzni a francba, isten háta mögötti semmi kis lyukba, ahova nem megy utánad.

De utánad megy. Sőt les, ha a gatyádat húzod, már szagot vesz, aztán nem vakarod le, csorog a nyála a nyomodba. Ki se tudsz lépni a házból, nemhogy le.

Megmondja, hogy most épp mennyire jó neked, meg úgy általában, egyáltalában jó, minek mennél, meg hova is. Ja, hogy a bulik, valami bulika készül, csöndes kis összeröfögés, pár haver, felejtsd el, ebben a melegben, hülye vagy, csak egy barom megy el.

Főzök neked pörköltöt, mert van combom. Fagyott comb, frigid, rögtön kiengedem, kiengesztelem neked, teli a pocak, attól szép a világ. Meg ha gyerek van benne, úgy értem, az ad értelmet egy feleségnek.

Nem ad. Hülye marad, vagy inkább még hülyébb lesz.

Babapocak, az is mennyire bájos. Nem, nem bájos, tapló, mint a terheshas. Megmutatta terheshasát, kivillantotta hatalmasra nőtt babapocakját, ez ha valami, akkor leginkább hányingerkeltő.

Felejtse el, nehogy véletlen elinduljon a gondolatcsíra, hogy kéne még egy gyerek. Semmi csíra, semmi gyerek. Elég volt, neki ezekkel se megy, egyébként nem kellenek, csak mikor nincsenek. Mikor elvannak jól máshol, másokkal mulatnak jóízűt, na azt már nem. Ne legyen nekik Hawaii, de minimum ne ott és ne azzal. Örömgyilkos, hallottam valahol, az pont klappol.

Miért kezdtem ezt, nem tudom, talán mert forróság van, annyira forró, hogy már meg se mer szólalni senki, pedig mikor hó van, akkor mindenki nyűglődik, mekkora hó.

Bejön, komolyan, pont most lép be, hogy rám cáfoljon, lenyomjon tromfba, és azt mondja, alig bírja már ezt a kurva meleget, nézzem, folyik a víz róla, szabályosan bugyog az izzadság a hóna alatt, meg lehet figyelni, ahogy hízik a csepp.

Figyeli a fene, mindent elront vele, hiába volt egy jó okom, saját, külön bejáratú ürügy elmondani, mennyire utálom. A hőséget.