ördögi [Devilish] (mn.)

Télvégi düh. Nem segít rajta se fánk, se hosszabb nappalok, bosszant a farsang, és így, hogy szűnik a délutáni sötét, lőttek a legitim lakásban döglésnek. Olyan meghitt pedig, helyenként Königskuchen-illat, csipetnyi fahéj, képes magazinok, de nem ez itt a lényeg, hanem rohanvást a kinti zordból, bent vár a teljes nyugi. Ez mind elpárologni látszik, feszít, nyom a kénköves tavasz, virulás és jókedv. Az ördög tolja magát elém, hogy segítsen. Jól csinálja, klasszik módszer depresszió ellen, habár nem túl nemes. (vigasz [Consolation] (fn.) Az a tudat, hogy egy jobb ember még nálunk is szerencsétlenebb.) Mint valami gyógyszert, marokszám veszem be, amit elém rak.

sikamlósság [Salacity] (fn.) Bizonyos irodalmi érték, mely gyakran figyelhető meg népszerű regényekben, különösen, ha ezeket olyan nők és fiatal lányok írták, akik más nevet adnak neki, és azt hiszik, hogy bevezetésével egy eddig elhanyagolt irodalmi területet hódítanak meg, és learatják az eddig le nem aratott termést. Ha balszerencséjükre elég sokáig élnek, az a vágy gyötri őket, hogy elégessék a kévéket.

fehér [White] (mn., fn.) Fekete.

idióta [Idiot] (fn.) Annak a nagy és hatalmas törzsnek a tagja, amelynek az emberi ügyekre gyakorolt befolyása mindig erőteljes és döntő volt. Az Idióta tevékenysége nem egyetlen területre, gondolatra vagy cselekedetre korlátozódik, hanem „az egészet áthatja és szabályozza.”Mindenben övé az utolsó szó; döntése megfellebbezhetetlen. Ő teremti a vélemények és az ízlés divatjait, határozza meg a beszéd korlátjait, és szab határokat a viselkedésnek.

költészet [Poetry] (fn.) Az újságokon túli világra jellemző kifejezési forma.

öröm [Pleasure] (fn.) A szomorúság legkevésbé utálatos formája.

pesszimizmus [Pessimism] (fn.) Filozófia, melyet az kényszerít rá az emberre, hogy látja, milyen csüggesztő túlsúlyban vannak az optimisták a maguk madárijesztő reményeivel és visszatetsző mosolyával.

tervez [Plan] (ige) Azzal vesződik, hogy a legjobb módszerrel érjen el egy véletlen eredményt.

jövő [Future] (fn.) Az az időszak, amelyben ügyeink rendeződnek, barátaink igazak, s boldogságunk zavartalan, mondja Ambrose Bierce az Ördögi kislexikon-ban, és ettől meg is nyugszik menten az ember.