Páratlan, összetett

Motto: “Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki …”

Szevasz, gyerek.
Nem érzelgősködöm agyon nyilvánosan az egészet.
A tizenöt szimpatikus szám.
Páratlan, összetett, pont olyan, mint te.
Hogy diszkrét félprím is, erre nem számítottál.

Gondoltam, legyen az Utas, mint lenyomata mostani korszakodnak, de roppant mód megúszós volna, mert ahogy kinéz, minden korszakodat végigkíséri majd.

Tudtam viszont, hogy ezzel sem lövök mellé, legyen hát itt neked az aktuális idol, nagy Gatsby-d ajándékként.

Közel öt éve tartogatott képem. Ez a nap most megérdemli. Puha, meleg, nyugodt. Ilyennek szeretlek látni.

“Képzeletében kimondhatatlanul rikító világot épített fel magának, míg a mosdószekrényen órája ketyegett, és a padlóra dobált ruháit a szobába besütő hold hideg fénye világította meg. Fantáziájának színes világát mind tarkábbá építette ki, míg kábult aggyal álomba nem merült, és álmát önfeledt ölelkezések színes képei töltötték meg.
Egy ideig ezek az álmodozások foglalkoztatták képzeletét, s győzték meg róla, hogy milyen valótlan a valóság, és hogy a világ sziklaszilárdnak vélt biztonsága tündérszárnyakon nyugszik.”

Vagyunk, akár a hindu istenek.

“Megértően – több mint megértően mosolygott. Az a fajta ritka mosoly volt ez, teli örök érvényű megnyugtatással, amivel négyszer-ötször ha találkozunk egy életen át. Egy pillanatra úgy érzed, ez a mosolygás maga az öröklét, s aztán neked kedvező és ellenállhatatlan elfogultsággal rád összpontosul. Olyan mértékben ért meg, amilyen mértékben te kívánod, hogy megértsen, úgy hisz benned, ahogyan te szeretnél hinni önmagadban (…)”

Ahol, ahogy elképzeled magad a jövőben, és ahogy én képzellek téged.

„Magasan fenn a város felett a lakás kivilágított ablakai is növelték az emberi elkülönülést, amelyet mi is jelentettünk az utcán járó-kelőknek odalent. Elképzeltem, hogyan néznek fel, és találgatják, mi folyik odafenn. Egyszerre voltam benn is, kinn is, s az élet kimeríthetetlen tarkaságát egy lélegzetre éreztem elbájolónak és undorítónak.”

Isten éltessen, te kis nagy ember!

“Ha a személyiséget sikeres gesztusok töretlen sorozata teszi – Gatsby lenyűgöző személyiség volt. Hasonlóan azokhoz a bonyolult műszerekhez, melyek tízezer mérföldről is jelzik a földrengéseket, valami rendkívüli érzékenységgel reagált az élet apró rezdüléseire. S ez nem afféle lagymatag fogékonyság volt, amelyet nagyképűen „konstruktív lelkialkatnak” szokás nevezni. Ellenkezőleg: tehetségét olyan romantikus hajlam és töretlen remény alkotta, amivel még soha másnál nem találkoztam, s aligha is fogok találkozni.”