Pezsgő nevetését hallod

Állj meg egy kerítés előtt, és nézz rajta keresztül. Ott van a ház belül, és ha szerencséd van, nincsenek tuják az ablak alatt. Látod a konyhát, a nappalit, amikor kint már sötétedik. Ha nem látsz be, mert sűrű a bokor, lépd át a kerítést, és merészkedj közel. A szomszéd kutya akkor is ugat, ha csak egy macska vagy, ne félj.

Nem ismered, mit rejt a kert, hol nyílik ajtó, hol gyullad fel mozgásra fény. Csúsztatod a lábad a gresslapon. Párás a hátad, az előbb még fáztál, míg vártad, hogy lemenjen a nap. A füvön a hálószobaablak sárga téglalapja feketére vált egy pillanatra. Mintha elsétált volna előtte valaki lassan. Lehet, hogy egy éjszakai madár volt.

Föltűnik a csend, számháborúra adnak startjelet, olyankor borzongat ennyire. Üres és mozdulatlan, mégis egy nő melegét érzed az üvegfal mögött. Nem tudod eldönteni, ott van, vagy csak ott szokott lenni. Bármikor felbukkanhat, óvatos legyél. Ha észrevesz, lebuktál, nem nézheted tovább hajában és csípője körül az orchideát.

Elszáradt paradicsomszárak között jelt hagysz a porban, 忍者. Nin sha, és tényleg, fekete ruhád van, és ugyanúgy lapítasz. Most ez vagy, máskor buddhista szerzetes. Várod, hogy átfut az ebédlőn egy gyerek. Tenyeredbe izzad a kő, amit szorítasz. Legyen csak álom, hogy minden üres és mozdulatlan. Talán már mind alszanak.

Arcon üt egy levél, feltámadt a szél, banjo tango hangját hozza messziről. Billegsz a sarkadon, hogy ne fázz. Megjött a sárga macska is, elszalad, ha ciccegsz neki. Az utcai lámpa fényt vet a nőre a pamlagon, elnyúlik lazán, feláll, igazít a haján, figyel, kinéz a bokor irányába feléd, aztán egy fekete nyárfa árnyékába táncol, és eltűnik.