van, ami a megszokásra kell

rendesen vizsgáztam belőle, a többit kidobtam, egyetlen könyv maradt meg, a római jog. volt benne romantika, legalább valami mediterrán a jogszociológiához képest. szigszalaggal kellett megragasztani, a gerincénél foszlott le róla a brósz-pólay, bolyhos lett a de iustitia & iure, annyit pakolgattam. consuetudo, csak a hangzását figyeld, egy lassú, szép darab, szükségszerűen fáj, szorongat. mondd ki, kimondom, szokásjog, ettől azért más lesz, leharcolt és fénytelen. addig, míg nincs, aki veszni hagy ötven deka békebeli pick parizert, jó lesz sima viola is, egy deci finlandiáért, amiről tudja, hogy utána mindig megcsókolják, onnantól megint a consuetudo érvényes.