Megvolt, egy darabig megvolt. Aztán eltűnt, olyan véglegesen, amitől összeszorult a torok. Gyomor, szív görcsbe, amikor fölmerült bennem, mit csinál most az eltűnt ember. Egyszerűen mi van vele, van-e vele valami egyáltalán. Volt egy sorozat régen a tévében, pörögtek elő a fényképek, csupa elveszettek. Gyerek, bácsi, hosszú, barna hajú lányok. Mindig sírni kellett, elindult reggel, nem jött haza ebédre, aztán az éjszaka is eltelt, meg a hónapok. Később tejesdobozra került az arcuk. Sose vettem tejet, akárhogy forgatom, az oldaláról potenciális hullák nézik, ahogy a kávét csinálom. Mert az mindig benne van, már nem élnek. Főleg az van benne. Nem ügy, hogy az az ember eltűnt. Szerette a csöndet, a ködöt,…

Három hónap. Amikor én osztottam ki fogházból ennyit, örültek neki, milyen kevés. Eljátszom az ötlettel, ha nem is fogház, hat köbméter légtérnél azért itt több jut rám, nevezzük inkább házi őrizetnek. Meg vagyok védve mindenkitől, és ők is meg vannak védve tőlem. Semmi dolgom kint, mégis megsétáltatnak időnként. Pipacsért például nem kell összevissza mászkálnom a csatakos mezőn, a helyembe hozzák, hullik szanaszét a szirom. Nem tudom kinyújtani, behajlítani még kevéssé, következésképp járásra használni se, viszont tudok bögrét egyensúlyozni a combomon. Esténként játéktérré alakul, legót pakolnak rá, Millennium Bridge, halálfalóknak kiváló vagyok. Lehet mellém kucorodni, nem ugrálok fel ötpercenként. Szelíd lettem, mondja a legkisebb, a másik szerint kiszívta belőlem az indulatot…

F.M.-nak Bűn, milyen türelmes lettem. Masszív ellenállással kezdődött. Gyűlöltem, ha vigasztalásképp a türelmet hozták fel. Van az emberben egy furcsa szenzor. Lecsekkolja százalékban, adott érzelemmel meddig jutsz el. Ez nem jelenti azt, hogy nullaközeli állapotnál leállsz. Sőt, ha van hajlamod a küzdésre, simán még fel is spanol. Ha viszont könnyebben billensz át mínuszba, hiába innen-onnan a biztatás, a szenzornak hiszel. Nullánál fölmerül a Xanax. A reakció rendesen napfényes, egyenesen üde. Folytonos jéghideg tocsogás helyett gyanúsan meleg és száraz a tenyér. Konyha-nappali tengelyen az elmozdulás 20 min/szélsőérték. A helyes, kék tabletták parkolópályán. A legrosszabb verziók laterna magicája bűvöl. Pörögnek-forognak a mindenféle rossz lábak körülöttem. Háborús nagypapáké főleg, de az összes többi…

“Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.”