Többnyire kék. Másutt sokszínű. A csőre különösen piros. Nem csipog, nem énekel. Mintha egyébként beszélne, csak most elhallgatott. Egy szatyor mellé kaptam ráadásnak, benne legfelül barbecue ízű kölesgolyók. Két zacskó puffasztott köles, a néni kapta, de nem eszi meg. A savanyú karfiolt maga csinálta. Úszkál körülötte fokhagyma, egész bors, hegyes pirospaprika. Az ajándékokat egyenként húzkodom elő. Fiamnak kő, nekem papírszalvétába csavart virágszirmos mécses. A hétről hétre kínált csokikockából összegyűjtve pár szem. Pisztáciakrémes, mert azt folyton dicsérem. Asztalközépre való elszánt, arany puttó áll királykék műplüss karikán. Két tetkó, mindkettőn fóka, nevetnek, orrukon egyforma pillangó. És egy másik, felöltözött angyal, klasszikus forma, kifeszített hát és karcsú harsona. A díszzacskót nem lehet kidobni,…

A halált húztam ki egy sülttökillatú szombaton. Kétszer jött ki sorban egymás után a kávés-narancsos kuglóf morzsái fölött, alighogy elkészült a kókuszos köles. A többiek lazábban vették, mint én, sose aggódjak, valami rossz majd véget ér, gondoljak bele, milyen jót jelent. Nem akarom, hogy bármi véget érjen. A kártyámról a veszteséget olvastam fel nekik, próbálják meg azt derűre futtatni, teljes képtelenség. Az akasztott embert már ismerem, a halált soká nézegettem. Hiába szimplán egy lap, egész vidám csontváz mindkét oldalán, a búcsú és elengedés elég ijesztően hat. Mondhatják a szúfik visszafogott hangon, halj meg, mielőtt meghalnál, egy kicsit meghaláshoz sincs kedvem, karácsony előtt semmiképpen. Hogy apránként elfogytak az egyszer volt csodák,…

Már az infótól elalélok, hogy jön. Jön az édes Szorokin fiú és az ő tellúrja. Akkor még nem tudom pontosan mi az, de biztos vagyok benne, ki fog ütni rendesen. Nem lövök mellé, kiütött, nem úgy, mint reméltem. Borítón a neonnarancs-fekete kombó a Jegek után az otthonosság érzésével tölt el, és a kirillica külön jót tesz neki. Semmi kec-mec és tétova, hanyatt dobom magam Tellúriába. Csak a fenyőfákon figyelő őröket hallani, amint madárfüttyel jeleznek egymásnak a sötétben. 43. A hajában felbolydultak a marmolonbogarak. 58. Egyszerre hullahoppozom mind az öt vaginagyűrűmmel. 80. Félelmei teremtik meg az igazi értelmiségit. 81. Mélyen tisztelt Roman Sztyepanovics, kémiai folyamatokat még senki sem tudott hatályon kívül…

Az ő hangján szólalt meg Ady. Hiába volt ott a fénykép minden tankönyvben, nekem ez a két férfi egy és ugyanaz lett. Elhagylak, mert nagyon kivánlak, soha, senki nem tudta így mondani. Szerelem volt, persze, akkoriban minden az volt. Bűnös, titkos, magára hagyott. Érettségin, a matekot írtam éppen, bejött a terembe, magas volt, pompásan ősz, és adott a fejemre ott, ahol a copfom kezdődött, egy puszit. Mert az összes közül az én Adym sikerült a legszebben. Fiamnak A bohócot kellett megtanulni. Nem ment, és nem, a vége főleg, csupa fintor, csupa folt, / csupa masli, csupa gomb, / csupa csengő, csupa szín, / csupa csuda karmazsin. Akkor felidéztem neki, hogyan…