Fishing & Hunting
Én vadászbálba csak a halért megyek. Be van ígérve ugyanis, ahogy évről évre, az mindenképp lesz. Ebben az összefüggésben az őzpecsenye mellékes, érdektelen a dámpörkölt, a szarvasragu, az erdei gomba dacára, indifferens. Az ember szeme előtt már délben ott lebeg búzasárga bundácskában, omlós kis testével, habfehér félkörök ölelésében. Nagy hával, Hal. Édes és savanyú egyszerre, mint ez a rongy élet.
A rákészülés megvan, délután egy alvás, hosszú, lágy esésű ruha, homlokba nyalt huncutka, aztán start a vadászmezők tövébe, falunak szélibe, szép lambériás vendéglátóegységbe. Kiérdemesültünk közvetlen a porond mellett, korlát mögött a díszasztalra. Meg vagyunk becsülve, mitől megittasodva csapunk az első rundba. Az itallap bugyiba húzott ánégyes, rajta név, magáénak ki mit ismer el.
A legnagyobb fiúk azt mondják, ők Balantines-t kérnek Shweeps-szel, és röhögnek. Inkább a Jágernél maradnak sörrel. Jó a töpörtyűs pogácsa. A V.V. Duó még jobb, Gondolsz-e majd rám, muszáj táncolni rá, pedig még sehol a sűrűje. Közelít viszont a hal, pozíciót foglalok, föl se kell állni ugyanis érte, tudod, a díszhely. Hozzák majd ide, semmi küzdelem, lesz sajátunk bőséggel.
A krumplifánk rendben van, rendben a csirkenyárs, még akár a ribizlis vadszelet is rendben, de a hagymás hal van a legnagyobb rendben. Annyira szépen ázik föl a rántott bundája, épp, ahogy szabályos. Előttem egy gulyásostálnyi, szerencsém van, mellettem nem szeretik, rám marad az egész. Megküzdünk simán, én meg az ecetes hal. Először csak lassan, óvatosan, aztán vadul egymásnak esve, szelíd kóstolgatásban cseng le a játszma.
Itt rögtön pontot is tehetnénk a bál végére. De van még, ej, hogy mennyire van a Bon Biván, akire sokáig várni kell. Ismerjük tavalyról, semmi extra, énekli sorban a néniríkató nótákat. Viszont most, hogy várni kell rá, Biván fölértékelődik. Annyira, hogy mikor valakinek odasúgja, azt hitte, idén csak vacsorázni hívták, kitör a nők körében a parasztlázadás. Őrjöngő skandálásba kezdünk, még az asztalt is megverjük, ide nekünk a Bong Ivánt.
Addig-addig, míg festett éjfekete Vivánunk a szomszéd faluból hősiesen Jack-dugót szereztet. Hangszóró elé tartják neki a mikrofont, úgy énekli el a Szép város Kolozsvártól elismerő füttyszó kíséretében Hajmási Péterig az összes magára valamit adó áriát. Vonatos táncba visznek, Elhagyom a várost persze, mert ráérzett a banda, EDDA muszáj. Na meg a tombola, piros hatvankettesünk egy díszdobozt nyer, benne Hubertus, ahogy dukál.
Top favorit figuránk egy fiatal nő, alig bír tőle elszakadni a szem. Tisztára, mint Kaonashi a Chihiro Szellemországból. Csak nézzük, ahogy bólogatva lépked a parketten, nyilvánvaló, ő lesz az, akire a bált felidézve, rájárunk majd. Még egy meggyes rétes ráadásnak, miután a dobostorta dobjait leloptuk, és indulhatunk vissza. Hajnaltájt, mire ágyba kerülünk, ki ezért, ki halért, de mind arra gondolunk, vadászbálba járni kapitális dicsőség.