Már abban se voltam egészen biztos, hogy közepi vagy középi, izgalmas dolog, hogyan dönt az ember, legyen az utóbbi. A Guinness-ékhez kell ellátogatni, hogy a válság alaptermészetére ráérezz. Guinness Storehouse, Dublin, félsötét kiállítóterem. Ott teker az a szerencsétlen hal, tátog, teker megunhatatlan. Nem a feminista felhang a lényeg, és Irina Patsi Dunn-t is nyugodtan hagyhatjuk, ez csak egy dublini fapallóról kölcsönvett idézet. El is lehetett volna felejteni rögtön, nyilván mikor nyaltuk a grátisz, kemény sörhabot, már tova is tűnt. De valahogy, a fene enné meg, valahogy ebbe a nyár közepébe csak belecsusszan az az acélszürke hal. Nem is közepe, hanem a végébe kezdtünk most bele. A tücskök ciripelése egy csapásra…

Na merthogy azóta megint csak az altruizmus, kizárólag az, ami engem meghatároz. Erre épül, köré szerveződik a viselkedésem. A matrifágiáig még nem jutottak el, hogy mindent fölesznek, valahogy mégis mintha engem ennének. Konyhában telik a nyár. Előtte azért volt egy kis lauf. Mikor a Dornoch-öböl partján James Aitken vezette elénk a felföldi marhát, az ellazított. Aztán pár mérfölddel arrébb jött a Shetland-póni. Úgy Glen Morangie tájékán azt mondta, fóka. Jobban mondva seal-nek hangzott a hátsó ülésről. Csak kulcsszó-foszlányok jutottak hozzám, a cow meg a pony nyilvánvaló. Seal, biztos témát váltott, közelít a kastély, nem lehet más, mint pecsét. Hangával szórt füves úton járunk, mikor Aitken hirtelen megáll, és int, hogy…

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Napsütés. Vad, kemény, tökéletes, ahogy egy vakációhoz szép. Lila-sárga mezőn lomha szélkerék. A búza, akár egy sztahanovista hirdetés. Leghátul ülök, kispadon, egyedül. Én akartam így, cserejátékosként. A férfiak felváltva vezetnek, rám csak vészhelyzetben van szükség. Derekamra égkék póló csavarodik, a halásznadrág a térdemnél jár. Szűk a hely. Testszínű melltartó és bugyi. Lily of the Valley az illatom. Kezembe izzad a könyv, nem olvasok. Friss, üde, békés jelenlét. Ezer kilométer van még. Fölpiszkál a kolbászos zsemlék szaga. Békési csípős és trappista. Vádlim párás málnaszörphöz ér. Meztelen talpamat magam alá húzom. Bajban leszek, nem kívánom a könyvem. Szürke az aszfalt mellettem. Kékes, nem tudom, miért. Benzinkútnál Kofolát és Fidorkát veszek. Még hideg…