Kötelek/kötelék

A cirkuszi közönség figyelmébe mindig meleg érzés: szeretet is vegyül, valahányszor a kifeszített trapézok és kötelek alá egy egész artistacsalád szalad ki.
Illyés Gyula: Szellem és erőszak

(…) az a két legkeservesebb
kötelék-fogta borzas eb,

ahogy nem ugatva, ahogy
a rettenetes húskapocs

kétségbeesett foglyaképp
lebukva, talpra állva még,

egymást mardosva már, szaladt
a repülő kövek alatt (…)
Illyés Gyula: Repülő kövek alatt

A legsoványabb ürügy is elegendő, a leghalványabb hasonlóság elszakíthatatlan kötelék lesz, a különbség pedig egyenesen kiegészít (…)
Illyés Gyula: Itt élned kell

Engem fájó kötelek fognak még s tart itt lenn rossz burok,
Megbúvok benne, hátrálok benne, gyáván meglapulok.
De élő fájdalom, mint tojásának héját a madár,
Kaparja ezt a burkot és szállna-szállna már!
Illyés Gyula: Búcsúztató

Őszinteség! Épp azok közt nem lehetséges, akiket szoros érzelmi kötelék fűz össze. Ezek ugyanis nem képesek, vagy nem hajlandók megsérteni egymást. Enélkül pedig nincs őszinteség. Őszinte vagyok, hiánytalanul nyújtom magam, másokra való tekintet nélkül.
Az igazi őszinteség nem is elkövetőjét leplezi le; azt, akivel szemben elkövetik.
Azt, aki azt hiszi: igényt tart rá.
Illyés Gyula: Naplójegyzetek [1946–1960]

Próbáld meg, meddig enged a kötelék; a fájdalom fog figyelmeztetni.
Én megpróbáltam.
Illyés Gyula: Naplójegyzetek [1929–1945]

Volt egy pillanat, amikor majdnem elszakadtam tőlük. Veszélyesre feszült a kötelék köztünk. De épp, mert megfeszült, azért rántott az a kötelék oly mélységesen hozzájuk. A fölnevelőimhez.
Illyés Gyula: Újabb drámák