Kútba esett sztori

Jamie kapcsolódott furán egy könyvhöz. Nem a csodalámás gyerek, ahhoz sose volt közöm, hanem a másik, aki folyton főz és selypeg. Vannak neki tudniillik békái, egészen pontosan varangy. Kútra emlékeztem, oda hajigálta őket. Yorkshire pudingba a kis kolbászokat. Megcsináltam egyszer, de nem illett egymáshoz puffancs meg a Tüzes Tóalmási. A magyar-angol meccset ezúttal mi nyertük, kolbászunk túltett a pudingon, föl is billent tőle az egyensúly. Külön-külön jobbak, egyik pityókás kenyéren, másik véres steak mellett.

Rosszul emlékeztem, mert ugyan minden kút gödör, de fordítva nem. Jamie Oliver receptje békák nem kútban, hanem gödörben (Napraforgó olaj, 8 jóféle, fűszeres kolbászka, 4 friss rozmaring ágacska, 2 nagy fej szeletelt lilahagyma, 2 gerezd finomra aprított fokhagyma, 2 diónyi vaj, 6 evőkanél balzsamecet, 1 zöldségleves kocka. A Yorkshire puding tésztájához pedig 3 deci tej, 120 gramm finomliszt, 3 tojás, 1 csipet só. Kisütni a kolbászt, nyakon rá a tészta. Huncut ez a Jamie, úgy szereti, ha a pudingja szép nagyra dagad.)

Most, hogy kimaxoltam Jamie-t, a könyv okán jöhet a másik flash, Fernando León de Aranoa és az Egy tökéletes nap. Autózás, labda és kötél, mintha ennyi elég is volna egy filmhez. Kell még egy csipetnyi Tim Robbins, egy-egy dél-amerikai, francia, orosz, és a bosnyák helyi. Kietlen tájak, útszéli, felpuffadt tehenek, focit kergető gyerek, elhagyott falvak és házak, fel-felbukkanó fájdalom. Ha megkérdeznék, miféle film, amit bármikor megnéznék, nagyjából valami ilyesmi. Ahol, akár egy sztárszakács konyháján, a hozzávalókat remek arányérzékkel adagolják.

Orhan Pamuk, A piros hajú nő miatt jött elő mindkettő, a film és a recept. A kútásó miatt, aki mellett legfontosabb az inas. Heteken át próbálnak a vízig eljutni, olyan mélyen vannak, hogy az ég lentről csak egy kék pénzérme. Egyedül ketten tartanak ki, aztán mikor már agyon van pörgetve az ásás, nem találás, mégis tovább ásás, akkor elszabadul föntről egy földdel teli vödör. A könyv nekem körülbelül ennyi, tovább elnagyolt, ezért nem izgatott.

A mestertől viszont a kút alján kivert a hideg. Nem derül ki rögtön, hogy vajon meghalt-e, sőt majd csak harminc év múlva derül ki, hogy mégse. A csönd a kút mélyén, a tehetetlenség, a sírás, rohangálás, és még mindig a csönd, beleég az emberbe, ahogy ott legesleglenn valaki magára marad a semmiben. A veszteséget, hogy a könyv fele felejtős, kiegyenlítem a békákkal meg egy újranézéssel, így lesz kerek a végére, az egész egy tökéletes nap.