mert kell egy hely

csinálj pár képet magadról. most nem lehet. akkor arról, ahol vagy. csak mobil van nálam, és sötét van. úgy is jó lesz. fönt vagyok, egészen fönt. kicsiket lépek, túl keskeny a palló, nem jutok messzire, mégis, mintha mozgójárdán állnék, te a kertész utca sarkán, én meg kerülök egyre távolabb. már meleg sincs, akkor nyár volt, most meg vizes a járda, és nincsenek bogarak, ha kinyitom este az ablakot. csönd van, pár partmenti hely próbálkozik még. marie és jonas nemrég belátták, hogy mindenkinek megvan a saját élete, és nem szerezhetnek a másikéból jóval nagyobb részt, itt tartanak a könyv közepén, de a végére miért pont ez változna meg. holnap kínaiba megyek tornacipőt venni, majd belenézek egy mandulaformájú szembe, az úgyis annyira idegen, hogy miközben hallgatod, mennyit fizetsz, elfelejted az összes nyűglődésedet. és lehet folytatni a napot, mintha az se tudnád, hol keresztezik egymást az utcák pesten.