Mi családunk éve
Azt mondod, tanulsz belőle, nem, dehogy tanulsz. Felolvasol pár lapot, az elmúlt év decembere, nem telik el három óra, és ott van, tessék, a pofád előtt zajlik ugyanaz, amin három órája még együtt röhögtetek, mekkora marhák voltatok mind a ketten.
Nem, nincs tanulsága az évnek, nincs semmi kis apró baklövésnek, nagy, szívet tépő, maró jelenetnek, tanulsága nincsen semminek.
Tanulsz belőle, ez csak duma. Lehet bűnbánón mondani, lehet keményen, szentül megfogadni, lehet lágy nyuszin, nedvedző szemmel, fröcsögve, üvöltve, rácsesztél, kishaver. Mert ez neked sem megy. Ahogy nekem, nekünk, nem megy senkinek tanulni saját hibából.
Így vagyunk összerakva. Hogy nincsenek hibáink. Innen jön a képlet, itt az elásott csont, erdő mélyén elrejtett geocaching biszbasz, kagylóhéji gyöngy, hogy nem, te tuti nem hibázol sosem.
Akkor hát hogy volna mit belátni, mikor nincs hiba, hiba van, de nem rajtad múlt, persze kimondod, én hibáztam, de soha, érted, soha nem gondolod úgy igazán. Megteszed, hogy a másik örüljön. Hogy ne ugasson, ne bőgjön, ne mondjon le esküvőt, válást, ne maradj egyedül, de nem. Soha nem hibázik. Ezért nem tanul.
Megy minden ugyanúgy, megvan a minta, minek mentén mozogsz gyerekkorod óta, mit gyerek, csecsemő, és megy tovább, csak csinálod rendre ugyanazt, ahogy elkezdted ezt az egészet. Rólad szól az élet.
Elcsenni érdemes, minek szépíteni, lopni kell, testvértől például, ha van jól bevált módszere, hopp, és ellopod. Mondjuk család terén ne számítson más, csak a miénk, és így van, ha valaha mást hittél, hát, barátom, tévedés, hat itt rád mindenféle ez-az, meló, a nagynénéd, sport meg szerelem, jóanyád, de nem, ne hasson semmi se, míg hathat, csak akivel élsz. Az a kevés pár ember, akivel együtt kelsz, akinek a tükörről nyállal kevert fogkrémét törölgeted reggelente, akinek a fingszagába futsz. Ne számítson a többi. Legalábbis akkor ne, mikor dönteni kell, mikor kérdés az, hogy itt vagy ott, hogy velük vagy ővelük, hogy sokfős pompás otthoni vacsi, vagy csak négyesben egy kínai.
Lehet ez az utolsó éved. Lehet, hogy az első. De tanuld meg, ha már tanulság nincsen. Ne az évtől várd, ne várj el tőle semmit, se mástól. Nézd, ahogy én, és hajrá, csináljad. Magam csinálom meg magunkat, ahogy eddig még sose. Magam, a mi kis családunkat.