ritaritmia

Hogy mi az a pókmacska, csak nemrég tudtam meg. Először macskára gondoltam, aztán meg pókra, végül olyasfélére, mint a porcica. Valahogy úgy is van, igen, igazából egyikhez sincs köze. Élénk színű rajzokkal díszített, hosszú szemölcsökön álló szőrökkel sűrűn borított, nagyobb fajta bundás, tizenhat lábú hernyó – eddig a papmacska. Még Jókai fáin is felbukkan. “Volt Bálvándy úrnak egy … választottja … Ő tisztította meg a csizmákat. Ő szedte le a körtefákról a papmacskákat.” Most aztán hol és hogyan jön össze a kettő. Kedvenc Óváromtól nem is olyan messze a hernyót keresztelték át papból pókmacskának. Csuda egy világ ez, a csöndben kárókatonák, kócsagok és egerészölyvek, aztán bíbor nenyúljhozzám és levesnek csalán.…

Bodor Ádám: Szünidő Napok óta vékony szálú őszi eső esik, billenti az ablak alatt a színét vesztett málnaleveleket. Városom kis folyóvize karamella színű, nem lehet benne megmártózni, pedig így pénz nélkül csak a folyóparton tölthető a szünidő. Persze, legjobb lenne a Nopritz lányokkal, vagy legalábbis az egyik Nopritz lánnyal beülni a híradó moziba; ha egyszer benn van az ember, végig ülhet három előadást is, künn eshet nyugodtan az eső. De ingyen nem engednek be ebbe a moziba. Sajnos, nem tartozom a módosabb szülők gyerekei közé, sőt, egy idő óta úgy néz ki, nagyon szegények lettünk. Apánk eltűnt egy délután, öcsémmel hosszan bámultuk őszülő tarkóját, amint négy idegen ember között lépkedve…

Álmában volt egy madara, a vállára szállt, ő meg simogatta kis, kemény tollait. Igény esetén bérlővel együtt is megvásárolható, olvasta közben a hirdetést. Egy megvásárolt bérlővel vajon mit kezd. Milyen igényt elégít ki. Akár meg is lehetne próbálni egyszer. Kopog a szomszéd fapapucsa. Nem a papucs, az ajtó zörög. Felkel, tényleg a szomszéd. Egy másik szomszédról hozott híreket. Hogyan lett öngyilkos még a papucsbiznisz beindulása előtt. Vagyis hogy nem nagyon akart ragasztani talpakat. De muszáj volt. Végül nem ragasztott, hogy ne legyen öngyilkos. A szomszéd arról beszél, a másik szomszédot a teljes apátia miként gyűrte le. Milyen madara volt. Szarka. Elegáns mellény, pávaszín farktollak. Egy hitevesztett alkesz hangján cserregte, rikácsolta,…

*** *** Hogy van-e tanulsága egy régi házban kettesben eltöltött hétnek? Úgy, hogy az a másik egy már majdnem akkora, mint én, legkisebb gyerek? Nevet adtunk egy pár repedésnek, ahogy a stégen fölöttünk szaladó felhőknek. Volt Niagara, Nagymedve meg tornádó. Kettő zsemlét vettünk, végre nem húszat, és ennek örültünk, olyanok vagyunk, akár egy szegény kis nagymama. Csehovi ebédet rendeztünk a diófa alatt. Ha valamit letettünk, azt ott találtuk még másnap is, nem gyűlt köré semmi szokatlan. Nem kellett beszélni, a hallgatásnak finom íze volt. Nem zilált szét más idegessége, legfeljebb Hegyhengergető, Fanyűvő és Vasgyúró huzakodott. *** *** Rajtunk múlt minden, kettő simán összeegyeztethető. Belebicikliztünk az éjszakába, és olvastunk reggeli helyett.…