ritaritmia

A jó dolgok ismérve, hogy hamarabb érnek véget, mint mielőtt megunnád. Fiatalon meghalni pont ezért de pláne. Lehettél volna bármi. Sose lettél volna, csak ezt már nem bizonyítják rád. Fordítok a kapcsolón. Én szabályozom, mikor, hogyan teszem közkinccsé a lelkem, az életem. Magamnak csinálom, énértem, nem akarlak kiábrándítani. Mától a kapcsoló nem feltétlen vasárnapnál áll. Rám tört az ötvenes önzés. Nem adni akarok, inkább kapni minden fronton. Nyújtózni, sütkérezni, akár egy kövér macska, simogattatom magam úgy, hogy közben a farkam se mozdítom. Jól esik távolabb lépni, kiszámíthatatlanul mozogni. Sok volt a korlát. Legalább a mellett billegek, táncolok, helyezem át, vagy ledöntöm akár, amit magam magamnak építek. Nincs baj, dehogy. Sőt…

Másokat hozok, magamat csak hozzárakom. A héten mit olvastam a Facebook-on. Márait. Remélem, pontos így, tessék, csupa szép közhelyek. És mégis mennyire együttáll velem. “Nemcsak az élethelyzeteket tanácsos tudatosan változtatni és másítani, hanem az életrendet is. Néha már egy-egy jelentéktelen utazás, néhány kilométeres helyváltoztatás is kiragad életünk megszokott, időnként gyötrő és elviselhetetlennek tetsző, helybenjáró tehetetlenségéből. Néha elég Esztergomba utazni, s más gondolataink támadnak az életről, tisztábban látjuk feladatainkat. Az utazás megváltoztatja az eszméket, mondják a franciák. A másféle szoba, ahol álomra hajtjuk fejünket, az idegen arcok, a változott konyha, mindez elindít lelkünkben egyfajta megbékélési és felüdülési folyamatot. Éppen így változtatnunk kell napjaink életütemét is. Nem erőszakosan. Nem hebehurgyán. De tudatosan,…

Hogy mi az a pókmacska, csak nemrég tudtam meg. Először macskára gondoltam, aztán meg pókra, végül olyasfélére, mint a porcica. Valahogy úgy is van, igen, igazából egyikhez sincs köze. Élénk színű rajzokkal díszített, hosszú szemölcsökön álló szőrökkel sűrűn borított, nagyobb fajta bundás, tizenhat lábú hernyó – eddig a papmacska. Még Jókai fáin is felbukkan. “Volt Bálvándy úrnak egy … választottja … Ő tisztította meg a csizmákat. Ő szedte le a körtefákról a papmacskákat.” Most aztán hol és hogyan jön össze a kettő. Kedvenc Óváromtól nem is olyan messze a hernyót keresztelték át papból pókmacskának. Csuda egy világ ez, a csöndben kárókatonák, kócsagok és egerészölyvek, aztán bíbor nenyúljhozzám és levesnek csalán.…

Bodor Ádám: Szünidő Napok óta vékony szálú őszi eső esik, billenti az ablak alatt a színét vesztett málnaleveleket. Városom kis folyóvize karamella színű, nem lehet benne megmártózni, pedig így pénz nélkül csak a folyóparton tölthető a szünidő. Persze, legjobb lenne a Nopritz lányokkal, vagy legalábbis az egyik Nopritz lánnyal beülni a híradó moziba; ha egyszer benn van az ember, végig ülhet három előadást is, künn eshet nyugodtan az eső. De ingyen nem engednek be ebbe a moziba. Sajnos, nem tartozom a módosabb szülők gyerekei közé, sőt, egy idő óta úgy néz ki, nagyon szegények lettünk. Apánk eltűnt egy délután, öcsémmel hosszan bámultuk őszülő tarkóját, amint négy idegen ember között lépkedve…