ritaritmia

Függővé lettem. Whippet után Whiplash. Ostorcsapás mind a kettő. Még bíróként erre voltam a legbüszkébb. Hogy is van az ütközésnél, mikor hátracsapódik a fej. Kitanítottam a családot, állítgattam precízen a támlát, nem az a lényeg, hogy az alvás flottul menjen. Buddy Rich, The Drum Way. A srác ebből tanul, fenomenális tempó, utolérhetetlen. Megveszekedetten dobol, hogy őt se érjék utol. Néha nem túl szimpi, néha meg ellágyul tőle az ember. Főleg, ha vériszamosra töri az ütő. Öklöt jégkásába dugni, ez az ellenszer, hogy lehessen folytatni. Az igazán ütős viszont J. K. Simmons. Sárga-fekete, fekete-sárga. Sárga fény a fejen, és fekete póló, sose másképp. Sárga-fekete, sárga-fekete: jön a dzsungel fenegyereke! Príma, ez…

Azt hihetnénk, létezik olyan közeg, amit elkerül mindenféle indulat. Egyszerűen természeténél fogva intakt. Elég volt abból, hogy ő például akkor is támad, ha kérdezik. Hogy ő kijelenti, mit gondolsz, pedig nem gondoltad. Hogy ő a pofádba vágja, ezt csináltad vele, holott előtte ő csinálta meg veled. Pont ekkor mondod azt, tovább most ne, és kihátrálsz hirtelen. Mindegy, milyen messze, lehet az szóró a faluszélen vagy a konyhán túl egy picike sziget. Nyugi, ez volna a lényeg. Fogni a puskát vagy a kutyát. Kinek ehhez, kinek ahhoz van gusztusa. Esetleg egyszerre a kettőt. Futólépésben a fák közé. Szükségszerűen találkozik az ember a másik emberrel. Aki szintén lőni vagy sétáltatni készül. Hasonszőrű,…

Olyan békés egy ilyen kötet. Csöndes. Amikor a lapokon nincs, csak alig. Mintha lebegnének a sorok a semmiben. Alattuk soká tart a fehér papír. Fogni egy ceruzát, és folytatni tovább. Vagy csak levegőt venni hosszan a sóhajtásnyi helyen. Elcsal a kíváncsiság. Egy magamféle alföldi gyereknek nem sokat jelent, hiába Tabán. Hiába nálad a marcangoló kötődés, nála a hol nem volt világ szépiaszínű képei, náluk az ott élni, hidd el, más minőség. Szépnek szép, rendben van. Sétálni egyet az Attilán, egy templomért. Budapest-Tabán Alexandriai Szent Katalin Plébánia a hivatalos nevén. Erre vett rá a kíváncsiság egy téli pénteken. Hogy lássam a helyet, ahol a Hegyi beszél. A halványsárga falat, galambtüskéket, utcán…

Fél délelőtt a betonkeverőt hallgatom. Nincs más, nem is akarok más hangot, csak ezt. Vagyunk néha úgy, hogy jól esik, ha valami nyugtalanít. Tegnap Zwack volt. Hónapokig felé se szagoltam, azt hittem, szimplán Tokaji, pont annyira volt arany. Egy boldogkővári hétvégéért kaptam cserébe. Nem csináltam semmit, csak kölcsönadtam, legalább van, aki ránéz a kisházra. Hiába tervezem, sose sikerül odáig jutni. Hegybe bújt, kék füstcsíkok télen, Újfalu felől elsőre ezt látom meg. Udvarunkon pléhkád nyáron, ősszel, ha keresztülnézek a fákon, dió és körte egyszerre, és friss kismacskák a tavaszon. Fölvonul sorban a hetvenhét magyar népmese. Töltöttek nekem a Tokajiból, ami Zwack volt. Maximilian, csak elkezdeni nehéz. Elegáns, ha ésszel iszol, a…