ritaritmia

Gondoltam, hallgatok. Nem szólok róla, kicsike utalás, annyit se. Nehogy az legyen, hogy elbabonázom. Kimondom, és visszájára fordul. Vagy elég, ha olyan lesz, mint előtte, ne legyen olyan megint. Aztán mást gondoltam. Rögzítem, magam elé rakom sorban, és nézem. Gyönyörködöm benne, sütkérezem a jóérzésben. Naplóféle ez a fiúknak, ha olvassák egyszer, hasonló helyzetben különösen. Legyenek óvatosak, őrizzék jobban, ami nélkül élni szinte lehetetlen. Felemás volna, ha csak azt a hűvös, távoli nyarat írnám le. Kell a folytatás is, hogy visszatért a gyerekkori meleg, pedig hózápor volt. Majdhogynem vihar, tombolt a kertben együtt jég a széllel, hiába április. Darabonként lettek szimbólummá a tárgyak. Egy bögre, mindkét oldalán ugyanaz a macska. Ugyanúgy…

A húsvét nekem az illatok. Meséltem valamikor erről, Néni, kutya, póráz, milyen volt a régi húsvétok illata. Orgona, ibolya. Orgona a kölni, ahogy apám felállít a nagy, sötét ebédlőasztalra. Fehér, fodros kötényben várom, hogy meglocsoljon. Ő az első, nem áztatja szét a hajam, hogy csorogjon fejbőrön végig a szembe, a fülem mögé tesz néhány cseppet. Tenyerembe izzad a tojás, piros lesz tőle, vérpiros, mint a nyers leveshús. Apró csokor ibolya titokban a kedvenc locsolkodóknak. Borostyánnal benőtt ágyás mellől szedem a rózsák tövében. Később egyre több a liebling, kevés az a pár szál nekik, máshol kell keresni. Találunk egy helyet, fa fejfák közt a gazosban, elhagyott rész, a csőszön kívül nem…

Átadtuk magunkat a vörösnek, el voltunk foglalva vele, nem volt más, mint ölünkben néhány paletta. Műtincseket lapoztunk végig, halántékom mellé pakoltuk sorban, jól áll-e valamelyik. Jobban áll-e, ez az örök kérdés, jutunk-e előbbre kicsit. Közel pirosból indultam, aztán lett egyre szolidabb, oldódott a bocskor, letompult a vadság, fordultam halvány pezsgőszínbe. Hol van ez már a vöröstől, amit a Vogue-ban kinéztem, gyönyörű volt a csaj, meztelen vállára omlott a haj, szinte foszforeszkált egy félsötét erdőben. Szőkének maradni kudarc. Semmi őrjítő fény, csupa unalmas pasztell a meztelen vállamon. A vállam is pasztell. Igazítás lesz ma, nulla extra, a szín tovább nem téma, beszéljünk másról. Vadhúsokkal ki lehet rángatni a pácból, vajon mi…

EGY KÖLTŐI KÉRDÉS Mi keresnivalója itt a földön ennek az elveszett alaknak? EGY SZÓNOKI KÉRDÉS Mi keresnivalója itt a földön ennyi elveszett alaknak? Nem járok sehova. Legfeljebb egy-két mozi, és enni valahova. Ha lehet, kínai, de mostanában inkább thai, még inkább Hachapuri. Ott is főleg a gombás blini, elképesztően lágy és sima, mellé esetleg egy rétest megszégyenítő achma. Anélkül nem eléggé durva, hogy tárkonybomba ne robbanna, tűznek tehát muszáj előtte chakapuli. Van viszont olyasmi, amikor nem tudok otthon maradni, hiába nem járok sehova. Menni kell, nem érdekes, hogy másra se vágyom, mint maradni, ahogy mindig, ha jól eltervezem, na jó, most tényleg elmegyek. Indulni kell, összeszedni magam, ha másért nem,…