Rita néni

Rita néninek imádok lenni. Mikor visítva vesznek körbe. Muszáj egy ajtófélfát vagy más fix pontot találni, különben ledöntenek a földre. Egyiknek eszébe jut, aztán terjed a dolog, mint a Portnoy-kór. Jó, mondjuk pont nem úgy. Ötvenkétkarú ölelés, és száz százalékra töltődik a lélekben az aksi.

Visz magával a hevük, lendülsz velük, csináljanak bármit. Egy szimpla uzsonna is Kaland Játék Kockázat, ahol a Főhős Te vagy! Többnyire még édes az illatuk. Legjobb a kifliformára hajtott csokis-vaníliás kalács, tejeskávéba mártogatják. Kacsazsíros kenyértől klasszikus, Zala felvágottól retro, újhagymás tonhalkrémtől gurmé bukét kap a kis fejük.

Egy forró délelőtt elvisznek minket titkokat meglesni. Honvédség, laktanya, RÁBA Védett Zárt Felépítmény. Azta. Meg 1895 M. ismétlőpuska a hozzá rendszeresített legénységi szuronnyal. Hű. MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalja. Szép fül muszáj, és arányos láb, semmi tetoválás. A hétszázát neki. De főleg MH Központi Katonazenekar, a próbán pedig megszólal az üstdob.

Katonaság, suli, lehet itt-ott némi megfelelést lelni, zenekari táblát első dére átcelluxozni. Csak aztán ha meg tényleg csend van, kezd az ember szíve azért a kis neszért egyre nyöszörögni.

Még szerencse, hogy marad neki otthon szentje a szünetre. Eltelt négy év, bele se gondolok, most búcsúzik ez is. Más volt ugyan a színdarab-téma, mégis ahogy elnéztem, pont olyan formán állt ott, mint aki úgy mutatkozik be, Őfelsége pincére voltam.

És akkor hátradőlve tétlen a hűvös szobában, a falevéllányt magam elé teszem. Ő én vagyok, kicsit elszáradt a szoknyám, a karom viszont éppolyan pálcika, a szemüvegem meg ugyanúgy pink. Ajándékot kaptam, fűt, fát, szíveket. Ezt az egész évet, benne ők voltak nekem ajándék. Bújásuk, mosolyuk, durcás-morc pofijuk, ragadós kezük, és a rajzaik, ahol én végre az igazi én vagyok.