Ről szóljon az ének

Vagy ne szóljon, mindegy.
Már hogy volna mindegy.

Annyira gyerekes tőlem, szeretem, ha ünnepelnek.
Szeretném, ha ünnepelnének.
Szerettem, hogy megünnepeltek.

A körém gyűlés a lényeg, az ölelések. Ölel, tutujgat, sugdos, nevet. Így szeretem.

Nevetéssel. Csak nevetés legyen, mindenféle forma, szelídke mosoly vagy térdcsapkodós, könnyesen a legjobb. Semmi más, csak ez. Esküszöm, elég nekem.

Ja nem, mert torta kell. Hagyomány, ősi elem. Az egésznek része, ebben tényleg mindegy, hogy egy vagy ötvenegy. Átszellemülök tőle, és leszek visszavonhatatlanul vidám.

A torta rózsája ma is megvan. A moly egyszer hozzákezdett. A gyertyát békén hagyta, a rózsa szétporlott kicsit. De megvannak. Anyunál a spejzban, hátul, a legfelső polcon.