Te is, czillag virágoczka
A húsvét nekem az illatok. Meséltem valamikor erről, Néni, kutya, póráz, milyen volt a régi húsvétok illata. Orgona, ibolya. Orgona a kölni, ahogy apám felállít a nagy, sötét ebédlőasztalra. Fehér, fodros kötényben várom, hogy meglocsoljon. Ő az első, nem áztatja szét a hajam, hogy csorogjon fejbőrön végig a szembe, a fülem mögé tesz néhány cseppet. Tenyerembe izzad a tojás, piros lesz tőle, vérpiros, mint a nyers leveshús.
Apró csokor ibolya titokban a kedvenc locsolkodóknak. Borostyánnal benőtt ágyás mellől szedem a rózsák tövében. Később egyre több a liebling, kevés az a pár szál nekik, máshol kell keresni. Találunk egy helyet, fa fejfák közt a gazosban, elhagyott rész, a csőszön kívül nem jár ott senki. Folyton nyirkos és sötét, kosárral megyünk, akár a mesében, és éppen úgy félünk. Otthon kötjük össze, harapva a cérnát, ahogy szaloncukorhoz karácsonykor.
Már nincs ibolya a környéken, és orgonaillatú kölniről sem hallott senki, helyette sáfrányos kalácsot sütök. Azóta ez az illat jelzi a húsvétot. Meg az újhagyma, retek, zöldpaprika. Vannak színei, főként a mély, sötét lila, kékből és pirosból pancsolt szkarabeusz. És van hangja is, Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Mióta pedig ismerem, egy vers tőle vasárnap reggel, együtt a visszatért harangokkal.
A Pelikán allegóriája
Mert mint ama Pelikán,
amely Rozmaringra száll,
Rozmaringnak ágára,
s néz a lemenő Napra,
mert immár napszállatra
fény esik a Halottra
a redőny résein át,
arcát fénycsík szeli át,
várja a Feltámadást,
s a Madár csak halogat,
mikor már lement a Nap,
számolja az ágakat,
a Rozmaring ágait,
amely olyan, mint a Hit
fénye, gyilkosan vakít:
“Kérlek zarándok Lelkem,
Téged is halott Testem,
Értsetek egyet velem:
Pelikán a Rozmaring-
ágra szállva ága ring,
s nem mozdítjuk szárnyaink.
Krisztus ötezer-négyszáz
És negyven ütést számlál,
amikor Őt megbántják,
s Töviskoronájának
hetvenkét kis ágának
tüskéi mind fájnának,
ha a Holt föl támadna,
s mint Pelikán, itt járna
az Allegóriája.”
/Borbély Szilárd/
6 Comments
Molnár Krisztina Rita
Szép, szép, szép. Érzem az illatát.
Rita
Köszönöm, köszöni, köszönjük. A rozmaring virágát szeretném.
Zachár János
Megint szépet írtál. Az idézet is tetszik.
Virtuálisan locsollak: J.
Rita
Virtuálisan piros tojás (kezembe olvad a színe).
Anna GÁSPÁR GORDIUS
Drága Rita!
De szép, hogy újra és újra Borbély Szilárdra gondolsz – gondolok. Mindig a lelkemben jár, tegnap a MÜPÁ-ban, a napokban Bukta Imre kiállítása kapcsán, Csehy Zoltánt is nagyra értékelte. Olyan mérhetetlenül gazdagok voltunk vele és annyira szegények lettünk nélküle…Ölellek, szép estét, Anna
Rita
Marad velünk.