Boldog leszek

Tizenöt éve debütáltam vele, úgy értem, vezettem be először családi körben. Evés-ivás volt a címe, a legjobb Alibi. Ajándékba adtam, aztán visszaloptam. A Kerttel már biztosra mentem, százhatvan kilométerről ma is megmondom, a polcon hol a helye (… között). Apámnak Lovakat vettem, rá az Urak-Dámák következett, a kártya nála kétség kívül nyerő. Gyűltek szépen az Alibik. Olyan lett nekem, mint anno a Szép versek. Elindult számomra egy másik, könyves kultszéria.

Nem mondom, hogy a Bugyiban ne lettem volna szívesen tavaly. Mondom ezt utólag, mert akkor eszembe nem jutott, én meg a Bugyi, hogy kerülnék én abba bele. Aztán eljött a Pillanat. Így megy ez, egyszer csak eljön. Nem vártam, nem vágytam, nem számítottam rá. Jól meglepődni vegytiszta öröm. És még nem volt vége, elvarázsolt a könyv szépsége, a mindenféle csuda dolgok innen-onnan.

Effélék például, mondjuk Csányi Vilmos: “a pillanat is kvantumtermészetű, amíg valaki nem kérdezi meg, hogy mikor, meddig. Addig a különböző, egyébként pillanatokig tartó cselekvések akár egy óráig is eltarthatnak, van rá idő, és a kvantum-szuperpozíció állapotában előre semmiképpen nem lehet tudni, hogy ha azok a cselekvések megtörténnek majd, mennyi ideig tartanak. Ha én rákérdezek, az előre nem meghatározható időpillanat ott és azonnal realizálódik, másfél-két órában. Persze csak nekem, mert én kérdeztem. A feleségem állítja, hogy neki csak egy pillanat volt, nem is érti, miért vagyok olyan türelmetlen.”

Bemutató, második etap. Ülünk ki-ki a maga választotta körben. A kisfiúkkal Ritoók Zsigmond asztalát választjuk. Srégen szemben velük Brody. Elragadtatással nézik a zsebén túlnyúló vastag, vágott végű szivart. Szivarzseb, most legalább kiderült, miért. Mindenki egy saját Pillanatról mesél, ez a feladat, felidézni. Beleélik magukat egészen, izgulnak, mert kibeszélni ilyesmit, van abban némi rizikó.

Úgy tartják, a pillanatnak az a fő ismérve, hogy nem tűnik föl addig, ameddig tart. Majd csak utána jóval. Nem értek egyet, elvétve pontosan tudható, most változik meg épp az életed. Sorsfordító, ahogy mások nevezik. Sorsot ha nem is fordított, de valami elkezdődött akkor, amikor Brody azt mondja, az ő pillanata kisfiúkorából való. Amikor elhatározta, boldog lesz. Úgy kel fel reggel, és este úgy fekszik le, boldog. A rosszat odébb tolja, nem érdekli, ha kell, erővel mellőzi. Gyakorolni persze muszáj. Szokás kérdése a boldogság.