A kéményestől pálinkát kapott a férjem. Szőlő, mondja, még véletlen se törköly, a színe ne tévesszen meg. Nem iszom, úgyhogy engem akár megtéveszthet. Az árukapcsolás, ami lenyűgöz. Kiderült ugyanis, a kéményes emellett még vadász is. Telefonjába ezért a férjem kéményesvadászként mentette el, az egyszerűbb, mint a Tamás. Férjem alapvetően vadász, hát majd magával viszi vendégnek, micsoda szerencse, így kicsit olcsóbb lesz a FuranFlex. Furán ér össze a kör, kibélelni kéményen túl a szervezetet, pálinkával, amit, micsoda véletlen, a nagybátyja csinál. A kéményesből van annyi hasznom, hogy nem csapódik ki mostantól kondenzvíz a frissen festett falon. Míg át nem ázik a tégla teljesen, legalább addig biztosan. Meg hogy hozott a tetőre…

“There is no end. There is no beginning. There is only the infinite passion of life.” ― Federico Fellini Szeptember közepére összepakoltuk a házat. Hatvanötig jutottunk dobozszámolásban. Ment minden simán, tűntek el szépen a holmik, süllyedtek felidézhetetlen mélyre. Alig kell elöl hagyni valamit, nagyjából két hétnyi cucc elég, merthogy szeptember végén már ott nyílnak nekünk a kerti virágok, és mogyorófa zöldel az ablak előtt. A szaknyelv azt mondja, rejtett hiba, mi csak úgy, hogy át lettünk baszva. Szigeteletlen kecót szereztünk, viszont cserében le volt festve szépre, csillogott hófehéren. A parketta nem rohad, csak a radiátor csöpögött egyszer. A vakolat nem vált el, csak az eső folyton arról ver. A kisszoba…

Leginkább egy napórát hordanék a karomon. Kár, hogy a szervezetünkben nem nő növény, például málna. Mózes miért volt ilyen dühös? Kálium-judit. Az én órám tényleg hisz abban, amit mondok. Visszajön ez a honérzet, ha nem veled vagyok. Az anya, az gyűjtőfogalom. Ott van az arcodon a Wifi-jel. Apa, jobbra van a Beled. Migráns fejfájás. Franciaország kihalt. Én már nem bírok hamisan énekelni. Simán lehetnék nemzeti hős. Az vérmocskolás, ha tőle lesz gyereke? A Nimród már megint learatja a búzát előlem. De én nagyobbat hallok. Barnabás, te már a Valhallánál felittál mindent. Annyira szereti a fánkot, hogy egyszer majdnem elhízott tőle. Saját tudta nélkül öngyilkos muflon. Grassalkovich, mint Kalasnyikov? Koldus leszek,…

Hogy nem vagyok se itt, se ott, múlt és jövő közt ingázok, előkerülnek elfeledett blúzok, legkedvesebb piros blúzom azon a szép helyen, ahol megjelenni különösen akkor szerettem, mikor volt bennünk rendszer. Megnyugtató volt és komfortos, mint egy jó fotel, lehetett belesüppedni, aztán várni a következő estét, hogy belesüppedj megint. Régi és új, egyszerre van bennem minden, jó volna egyiktől elszakadni, itt helyett már csak ott lenni. Két hét, még talán kettő, addig az érzés, egy piros blúz, az jönne jól most. Egy piros blúz, az volna jó “Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből.” /Weöres Sándor: Örök pillanat/ Fagyasztva szárított málna, az olyan szomorú, mintha elszállna belőle a lélek,…