Ötvennégy plusz kettő fénykép. A félredobottak. Csak gyűltek, gyűltek, mert épp sehova nem passzoltak. Az ember időnként fájlnagytakarít. Ezek úszták meg. Innen-onnan. Kórházi pléden egy váratlan kalap. Tolltartó, hogy milyen precíz a kisfiam. EB-gól-, zsíroskenyér-mámor. Nyizsnyij novgorodi gatyaszár és izlandi sár. Zsinagóga Krakkóban, és VOLT Fesztivál. Festett koponya savanyú spárga után. Ilyenek gyűltek össze-vissza. De a legkedvesebb nekem mégis a fény, elárvult óvári szekrény oldalán. Ugyanonnan pedig a kert és a kutyám. Fekvőperspektíva, kockás plédről indítva, egy nyári délután. Ahol nézzük fiammal az eget, kezében Borsodi, pólóján Don’t Look Back. Én mégis ezt teszem, nézem, csak nézzed a régi fényképeket.

Annyival intézem el, a 6 az ördög száma volt, a 7 ezzel szemben mesés. Legyen így, valódi mese, muszáj, hogy így legyen, nem adom alább. Minden számnak más színe van, a 7, az sárga, százféle, főleg dohány és nap, a legmelegebb sárga, ha a kettő összeolvad. Elengedhetetlen alkotórész a melegség, a tükröződő fények, és ha végre ott a szobád falán, a szobádban, benned, akkor megállj. Állj, és nézzed, gyönyörködjél, milyen egyszerű a téli napsütés. Marokba söpörni tűlevelet alighanem tavaszt jelent. Hullós fám volt idén, akkor hát korai tavaszt. Nem divat ma már a közönséges luc, nekem mégis az kellett, régi karácsonyokra emlékeztet. Csak elsétál mellette az ember, pereg a levél,…

Újabb kattanásom Hallgrímur Helgason: 101 Reykjavík. Remek a címe, hozzá a név, nézem, ahányszor kézbe veszem, nézegetem. Lázba hoznak engem a sonok és dóttirok. Ajándékba adtam, nem jött be, hát magamhoz ragadtam. Hogy úgy mondjam, örökbe fogadtam. Meghálálta, ahogy ez lenni szokás megunt vagy eldobott dolgokkal. Befurakodott a fickó a mindennapomba. Spórolok vele, lassan olvasom. Apránként. Adagolja szépen, hogy pont aktuális legyen, még szorosabbra húzza lelkemen a csomót. Így kezdjük mi ezzel a hol volt, hol nem volt gyerekkel a kétezertizenhetet. “Az ég dohánysárga. Vén felhők. Savas eső lenne, ha esne. Állott szélcsend, otthonosan szennyezett levegő. A tenger sűrű, gyantaszerű, csomós. Mintha mindennek ma járna le a szavatossága. Minden az…

Nem azért, mert Karácsony, hanem mert mostanában történt. Talán azért pont most, mert Karácsony. Olyankor, amikor a jó szebb, a rossz mélyebbre hat. Érzékeny az ember a másikra, túl közel kerülni hajlamos. Könnyen felpiszkálható a lelkiismeret. Pár éve még felkapott falu Budapest fölött. Azóta elcsendesült. Van ott egy telek, rajta faház, alig húsz négyzetméteres. Nyaranként egy bácsi lakta, elköltözött onnan örökre. Üres telek, megkerestek, kivenné valaki. A főnök kivenné neki. Persze, legyen úgy, ha megbízható. Bőven mérve alig egy lakókocsinyi ház. Advent, harmadik vasárnap. Ülünk az asztal körül mind, koraeste. Apánk kér, figyeljünk rá. Volt kint náluk délután, míg mi vendégségben narancsot ettünk és különös, kávés drazsét. Panov apóhoz varrtunk…